15-20 éve még egészségrendeléseket képzeltem. Ma már nem vagyok ilyen naiv – nyilatkozta lapunknak dr. Bajnok László, a PTE I. Sz. Belgyógyászati Klinika, Endokrinológiai és Anyagcsere Tanszékének vezetője.

Az emberi mikrobiom állapota összefüggést mutat az öregedés gyorsaságával, derül ki egy tanulmányból.

A mozgásszervi betegségek lefőbb tünete, amivel a betegek orvoshoz fordulnak, a fájdalom. A leggyakoribb mozgásszervi fájdalom a derékfájás, de az ízületi gyulladás és az arthrosis okozta mozgáskorlátozottság is fájdalommal jár. (1)

A nem szteroid gyulladáscsökkentő szerek (NSAID-ek) a leggyakrabban használt gyógyszerek közé tartoznak napjainkban. Nagyon gyakori, hogy számos nagy kardiovaszkuláris (CV) kockázatú beteg (például hipertóniások, koronáriabetegek, krónikus vesebetegek) rendszeresen szed valamilyen NSAID gyógyszert, ennek megfelelően az alkalmazásukkal kapcsolatban fellépő mellékhatások is kiemelkedő fontosságúak.

A vezető panasz felismerése a helyesen felvett kórelőzményen és fizikális vizsgálaton alapul. A leggyakoribb három vezető panasz, mellyel felkeresik a reumatológiai betegek az orvosukat: a fájdalom, a funkcionális károsodás és a deformitás. Ezek közül a fájdalom messze a leggyakoribb. Nemritkán többfajta panasz egyszerre is előfordulhat; így a fájdalom funkcionális vagy strukturális károsodással is járhat együtt. Ilyen esetben fel kell tenni a kérdést a betegnek, hogy melyik a legfontosabb panasza.

Fókuszban: a reumatológia

Lapszámunk vendégszerkesztője: dr. Nagy György professzor, a Budai Irgalmasrendi Kórház osztályvezető főorvosa

A Medical Tribune augusztusi, reumatológiai fókuszú számát online nyújtjuk át Önöknek – az orvosi pecsétszámmal rendelkező kollégák közül most azok is térítésmentesen olvashatják, akik korábban nem fizettek elő a kiadványra.

Számos nőgyógyászati kórkép vezető tünete a fájdalom. Talán éppen ez az oka annak, hogy a nőgyógyászati kórképek fájdalomcsillapítására vonatkozó, egységes szerkezetbe foglalt szakmai kollégiumi ajánlás nem létezik.

A mozgásszervi betegségek fájdalommal járnak, jelentősen rontják az életminőséget. A reumatológiai kórképek közül leginkább a degeneratív betegségek (osteoarthrosis, spondylosis, discopathia) valamint a gyulladásos kórképek (rheumatoid arthritis, spondylarthropathiák, köszvény) igényelnek hatékony fájdalomcsillapítást (1).

A hatékony kezelés, valamint a lehetséges mellékhatások kivédése érdekében a közelmúltban terápiás ajánlás készült, mely a regionális mozgásszervi fájdalom szindrómákban adott nem szteroid gyulladáscsökkentők perorális és transzdermális alkalmazásával kapcsolatos szakértői véleményeket fogalmazza meg.