Túl kevés a donor az akut vagy krónikus májgyengeségben vagy karcinómában szenvedő betegek májának transzplantációjához.

Dr. Zacher Gábor egyike a hazai médiában legtöbbet szereplő orvosoknak. Az ismert toxikológus szívesen nyilatkozik – legyen bár szó kígyómarásról, gombamérgezésről vagy a legújabb diszkódrogokról. Az egykori Erzsébet Kórház toxikológiai osztályának vezetője, mint mondja, ismeretterjesztési lehetőségnek tekinti a médiát. Miért mond igent a legtöbb médiaszereplésre? – Szakterületemről sokáig semmit sem tudtak az emberek. Ezen akartam változtatni úgy, hogy közben a mérgezések veszélyeire is felhívjam a figyelmet. Igyekszem érthetően elmagyarázni az egyes eseteket, nem dobálózom latin kifejezésekkel. Újabban pedig magam is írok cikkeket például a mérgezések történetéről, vagy olyan témákról, amelyek a laikusok számára is érdekesek lehetnek, és segítenek a bajok elkerülésében. Neves orvosdinasztia sarjaként járta végig az egészségügy grádicsait, majd egy – nem kifejezetten ismert – szakág mellett kötelezte el magát. – Legelső egyetemi felvételimkor, 1978-ban arra hivatkozva utasítottak el, hogy nincs szükség orvosdinasztiákra. Nem estem kétségbe, segédápolónak álltam a SOTE I. Számú Nőgyógyászati Klinikáján. Később, egyetemi tanulóéveim idején is folyamatosan dolgoztam, a többi orvostanhallgatóhoz hasonlóan mutősfiú voltam, harmadévtől pedig a mentőkhöz kerültem ápolónak. Az egyetem elvégzése után még tizenhárom évig dolgoztam részfoglalkozású mentőorvosként, ezt a munkát is nagyon szerettem. Traumatológus sebészként az egykori Erzsébet Kórházban találkoztam először mérgezett betegekkel, és rendkívüli módon érdekelt ez a változatos és izgalmas témakör.