A reumatológiai betegségek legfőbb tünete a mozgásszervi fájdalom, ennek megfelelően a reumatológiai gyógyszeres terápia egyik legfontosabb törekvése a fájdalom és gyulladás csillapítása, optimális esetben megszüntetése.

A vezető panasz felismerése a helyesen felvett kórelőzményen és fizikális vizsgálaton alapul. A leggyakoribb három vezető panasz, mellyel felkeresik a reumatológiai betegek az orvosukat: a fájdalom, a funkcionális károsodás és a deformitás. Ezek közül a fájdalom messze a leggyakoribb. Nemritkán többfajta panasz egyszerre is előfordulhat; így a fájdalom funkcionális vagy strukturális károsodással is járhat együtt. Ilyen esetben fel kell tenni a kérdést a betegnek, hogy melyik a legfontosabb panasza.

Az egészségi állapot és jóllét fenntartásához alapvetően fontos az immunrendszer megfelelő működése, hogy hatásos védelmet nyújtson a bejutó kórokozókkal és a daganatsejtekkel szemben. Azonban számos tényező károsíthatja az immunrendszer működését.

A rheumatoid arthritis (RA) szimmetrikus, destruktív, sokízületi gyulladással járó kórkép, ami a népesség kb. 0,5%-át érinti. Ez a kórkép a szerzett dizabilitás leggyakoribb oka az európai országokban, így hazánkban is. Alapvető fontosságú a több tízezer beteg korai diagnosztizálása és a kezelés időben történő elindídása.

Miután hazánkban is öregedő populációval kell számolnunk, alapvető fontosságú, hogy a gyakorló orvos tisztában legyen a nemszteroid gyulladáscsökkentők alapvető farmakokinetikai sajátosságaival, gyógyszer-interakciói­val, mellékhatásprofiljával, és a saját szakterületén belül mindig a legújabb irányelvek mentén használja ezeket a gyógyszereket.

A klinikailag thromboticus folyamatok kialakulásával járó antifoszfolipid-szindróma (APS) kezelésére 2019-ben új ajánlás született.

Igen gyakori a krónikus obstruktív bronchitis (COPD) és a cardiovascularis betegségek (CVD) együttes előfordulása, amelynek hátterében a szisztémás gyulladás állhat.

A háziorvosok gyakran találkozhatnak a problémával: fertilis korú párnál csak nem akar beköszönteni a gyermekáldás, annak ellenére, hogy rendszeresen védekezés nélkül élnek házaséletet. Ha a sikertelen időszak meghaladja az egy évet (35 éves kor felett a hat hónapot), foglalkozni kell a meddőséggel. Megfelelő diagnózis és ennek alapján célzott kezelés hiányában a probléma spontán csak ritkán oldódik meg.

A vizsgálat adatai alapján jelenleg is széles körben vizsgálnak immunológiai tényezőket meddőségben, azonban további kutatások szükségesek evidence-based diagnosztika és terápia felállításához. Ausztráliában és az Egyesült Államokban az endokrinológiai praxisok 10−30%-a hirdet immunvizsgálatokat és -terápiát meddő betegei számára. A nemrégiben elvégzett vizsgálatok és metaanalízisek szerint azonban e gyakorlatnak csekély vagy nem igazolt a hatásossága.

Az autoantitestek vizsgálata többféle technikával (ELISA, immunfluoreszcencia) történhet. A rutin laboratóriumokban elsősorban az automatizálható ELISA-technikák terjedtek el, azonban meg kell jegyezni, hogy az autoantitestek pontos kimutatásának érdekében egyidejű immunfluoreszcens vizsgálat is javasolt.