Atombiztos? A paksi atomerőmű hamarosan beszerzi az összes engedélyt ahhoz, hogy valamikor ez év őszén-telén hozzákezdhessenek a két évvel ezelőtt megsérült fűtőelemek kiemeléséhez és biztonságos elhelyezéséhez. Az elmúlt évtizedek katasztrófái, üzemzavarai azt mutatják, hogy az atomerőmű veszélyes intézmény – ám atomenergiára szükségünk van. Az atomenergia békés célú hasznosításának története nem mentes a kisebb-nagyobb balesetektől, sőt a szerencsétlenségektől sem (lásd Fekete lapok c. írásunkat). Magyarország a harmadik évezred első súlyos balesetével került fel a feketelistára. 2003 áprilisában Pakson a kettes reaktorblokk melletti medencében harminc fűtőelemet tisztítottak egy tartályban. Konstrukciós hiba miatt azonban leállt az elemek hűtése, a kazetták túlhevültek. Az üzemzavar részeként kis mennyiségben radioaktív bomlástermék került az üzemcsarnok légterébe, de ennél súlyosabb következmény, hogy a fűtőelemek mintegy 4,5 tonnányi radioaktív anyagot tartalmazó darabokra estek. A nukleáris baleseteket minősítő INES-skálán a Duna-parti esemény 3. fokozatú, azaz „súlyos üzemzavar” besorolást kapott (lásd A rendellenességtől... című írásunkat). A skálát a csernobili katasztrófa után dolgozták ki. Addig nem volt olyan objektív viszonyítási alap, amellyel a szakemberek és a laikusok számára is egyértelműen meghatározhatták, hogy az adott atomerőműben bekövetkezett zavar elhanyagolható vagy súlyos kockázatú. Jelenleg világszerte 440 reaktor működik, ezek az összes megtermelt villamos energia 17 százalékát adják.