A krónikus, progrediáló, hosszú évekig kezelést igénylő betegségek gondozása jelentős kihívás mind a betegnek, mind a kezelőorvosának. Tudjuk, hogy a terápia feladása gyorsíthatja a folyamat előrehaladását, a megfelelő terápia pedig adott esetben nem csupán megállíthatja a progressziót, hanem javulást is eredményez.
A metabolikus szindróma (MetS) napjaink egyik legjelentősebb népegészségügyi kihívása, amely egy komplex anyagcserezavar és számos krónikus, nem fertőző betegség rizikótényezője.
A rheumatoid arthritis (RA) általában előrehaladó, szisztémás autoimmun folyamat, amelyet krónikus, szimmetrikus, erozív szinovitisz jellemez. A tüdő és a pleura szintén gyakori helye a RA ízületen kívüli megnyilvánulásainak, bár ez utóbbiak gyakran nem okoznak jelentős tüneteket.
Hazai és nemzetközi felmérések alapján a kórházban, az ápolási otthonokban és az otthon kezelt, illetve ápolt betegek 15-30%-a kóros tápláltsági állapotú. A kezdetben normális tápláltsági állapotú betegek is gyógyulási esélyüket veszélyeztető helyzetbe kerülhetnek, ha kórállapotuk miatt elégtelenné válik a táplálkozásuk, és nem részesülnek megfelelő táplálásterápiában.
Számos szolid tumor esetében a korai tumorzsugorodás előre jelzi a kezelésre adott válasz tartósságát. Nem világos, hogy ez a helyzet a peptidreceptor radionuklid terápiával (PRRT) kezelt neuroendokrin tumorok esetében is így van-e. Ennek megállapításához a szerzők az előrehaladott, jól differenciált, középbél-eredetű NET-ek kezelésére szolgáló [177Lu]Lu-DOTA-TATE (a továbbiakban: 177Lu-DOTATATE) kezelést értékelő fázis III. NETTER-1 klinikai vizsgálat adatait használták fel azt elemezve, hogy vajon az objektív tumorméret-csökkenés összefügg-e a progressziómentes túlélés (PFS) és a teljes túlélés (OS) időtartamával.
Jelen átfogó áttekintő cikk a kiterjesztett Vaughan-Williams osztályozás alapján tárgyalja az antiarrhythmiás szerek hatásmechanizmusát, klinikai alkalmazását, farmakokinetikai jellemzőit, mellékhatásait és monitorozási követelményeit.