Szövődménykerülés Mindegy, mikor, csak hagyják abba – reagáltak amerikai tüdőgyógyászok arra a korábbi vizsgálati eredményre, hogy a mellkasi műtét előtt csak hetekkel-napokkal elhagyott dohányzás többet árt, mint használ, mert növeli a posztoperatív pulmonális szövődmények számát. Ezt tisztázandó, tüdődaganat miatt operált 300 beteget vontak be vizsgálatukba (Chest 2005;127:1977–1983); dohányzási szokásaikat kérdőívvel mérték fel. A szövődmények legfőbb önálló rizikótényezőjének az operáció előtti kemoterápia, a rosszabb tüdőfunkció (FEV1 és CO-diffúziós kapacitás), a primer tüdőrák és a kórelőzményben szereplő dohányzás bizonyult. A valaha vagy még mindig dohányzók körében a nemdohányzókhoz képest például több mint kétszer annyi esetben (19–23 százalékos gyakorisággal) alakult ki valamilyen, a tüdőt érintő szövődmény (légzési elégtelenség, tüdőgyulladás, atelektázia, tüdőembólia vagy még hazabocsátáskor is szükséges oxigénpótlás). A dohányzás abbahagyásának ideje szerint képzett alcsoportok (több mint 2 hónappal, 1–8 héttel a műtét előtt abbahagyók, továbbra is dohányzók) között nem volt statisztikailag jelentős különbség a szövődmények összességének előfordulási gyakoriságát illetően, de akkor sem, ha csak a pneumoniás eseteket vették figyelembe. A leszokás időpontja tehát nem számít – az viszont igen, hogy milyen erős dohányos volt az illető: tartós dohányzáskor viszonylag kis cigarettamennyiség is több mint kétszeresére emeli a tüdőt érintő szövődmények kialakulásának kockázatát, ezen belül háromszorosára a tüdőgyulladásét. A cigaretta lerakását követően feltehetőleg a jobban működő csillószőrök és kis légutak, illetve a makrofág- aktivitás fokozódása miatt kell kevesebb szövődménnyel számolni, de ugyancsak fontos tényező lehet a köpet mennyiségének csökkenése