Az elhízás növeli egyes pszichiátriai zavarok rizikóját, és az obezitással egyidejűleg fennálló mentális zavarok csökkentik a testsúlycsökkentő intervenciók sikerességét.

Számos atípusos antipszichotikumot (AAP) alkalmazó szkizofrén betegnél tapasztalható hiányzó hatás és jelentős mellékhatás. A rendelkezésre álló AAP-ok nagy száma ellenére még mindig ellentmondásos, hogy mely AAP-kat kell preferálni. Mindazonáltal egyik AAP különböző mellékhatásprofillal rendelkező másik AAP-ra történő váltása gyakori, sőt javasolt stratégia.

A vizsgált betegekből 56% plazmagyógyszerszintje volt terápiás tartományban, míg 25%-nál mértek szubterápiás szintet, 19%-nál pedig nem tudták antipszichotikum jelenlétét detektálni.

Az antipszichotikumok dózisekvivalenciájának koncepciója sok szempontból fontos. A klinikai gyakorlatban gyógyszerváltás, valamint kombinációs terápia esetén egyaránt szükség van ilyen jellegű információra.

A szkizofrénia akut kezelésében antipszichotikumok használatát az összes irányelv javasolja. 

A klinikai kimenetel szkizofréniában gyakran kiábrándító: a betegek harmada rezisztens a standard farmakoterápiára, kevesebb, mint nyolcaduk épül fel teljesen, valamint a negatív és kognitív tünetek kezelésére vonatkozó adatok is aggasztóak. 

Típusos és atípusos antipszichotikumok nagy számban érhetőek el világszerte, számos terápiás választási lehetőséget kínálva a pszichiáterek számára. Felmerül a kérdés, hogy miként viszonyulnak egymáshoz a hatékonyság és mellékhatásprofil szempontjából.

Nemrég kutatók egy csoportja kidolgozott egy olyan módszert, amellyel bizonyos neuroncsoportok aktivitását meg lehet szüntetni anélkül, hogy a többi idegsejt működését közvetlenül befolyásolnák. Azt vizsgálták, hogy miként viselkednek az egerek szokásos környezetükben, ha hirtelen kikapcsolják szerotonintermelő idegsejtjeik működését. 

A Parkinson-kór a második leggyakoribb neurodegeneratív betegség az Alzheimer-kór után.