Organoidok segítségével azonosították a kutatók az IDICD és az S2FCD altípust, amelyek tünetei és kezelési lehetőségeik is eltérőek.

Valójában az elhízás számos kóros állapothoz és a mortalitás emelkedéséhez kapcsolódik. Közelebbről, a túlsúly és az elhízás jól ismert rizikófaktorok számos gasztrointesztinális (GI) betegségben, mint a funkcionális GI betegségek, a gyulladásos bélbetegségek (IBD), a hasnyálmirigy-gyulladás és a GI rák.

A Johns Hopkins Medicine kutatói a sejtmentes DNS (cfDNS) és fehérje biomarkerek használatában rejlő lehetőségeket határozták meg petefészekrák korai diagnosztizálásában.

A legfejlettebb társadalmakban sem optimális a nagy törési rizikójú betegek kiemelésének és kezelésének gyakorlata, míg a betegek részéről a nem megfelelő terápiás fegyelem rontja a kezelés hatékonyságát.

A Cancer Discovery folyóiratban július 1-jén jelent meg a University of Sao Paolo kutatóinak cikke, amelyben a vastagbélrák kezelésében ígéretesnek tűnő gyógyszerkombinációt vizsgáltak. A kombináció nem szokványos módon volt képes elnyomni a daganatokat.

A Shanghai East Hospital kutatói azt vizsgálták, hogy a humán köldökzsinórból származó mesenchymális őssejtek (hUC-MSC-k; human umbilical cord-derived mesenchymal stem cells) képesek-e gyógyítani a Crohn-betegségben (CD) szenvedő betegek luminális fekélyeit.

Az alapellátásban végzett palliáció a palliatív szükségletekkel rendelkező betegek azonosításával, a palliatív ellátási szemlélet alkalmazásával, valamint az ellátás megtervezésével járul hozzá a gyógyíthatatlan betegek minőségi ellátásához. A jövőben a fejlődés útját az integrált palliatív ellátás jelenti.

Az otitis media (OM) határterületet jelent a gyermekgyógyászat és a fül-orr-gégészet között. Az alap diagnosztika és terápia (vagyis az esetek többsége) a gyermekorvos területe, míg a nem gyógyuló, szövődményes, vagy recidiváló esetek kerül(het)nek a fül-orr-gégészhez. Jelen cikkünkben az akut otitis media (AOM), illetve a savós vagy effúzióval járó középfülgyulladás (OME) diagnosztikai és kezelési kérdéseit elemezzük párhuzamosan.

A metabolikus szindróma számos, önmagában is jelentős cardiovascularis kockázati tényező összegsége. Ezek közül a dyslipidaemia és a szénhidrát-anyagcsere különböző zavarai mind hozzájárulhatnak a hypertonia kialakulásához. Metabolikus szindrómában a hypertonia kezelése holisztikus szemléletet igényel, mivel a vérnyomáscsökkentésen túlmenően a kísérő metabolikus rendellenességek rendezése is szükséges, a cardiovascularis rizikó minél szélesebb körű csökkentése miatt.

A stroke-vizsgálatok a trendet figyelmen kívül hagyva rendszerint nem vagy csak csekély számban randomizáltak idős személyeket, ezért a rájuk vonatkozó adatok hiányosak.