Jön! Jön! Jön! Októberben három magyar film kerül a hazai mozikba: a február eleji filmszemlén a legjobb rendezés díjával kitüntetett A porcelánbaba, egy újabb klasszikus vígjáték felújítása (Egy szoknya, egy nadrág) és egy gyönyörűen fényképezett szerzői film, A fény ösvényei. Az első – Gárdos Péter rendezésében – Lázár Ervin három novellájának feldolgozása, digitális kamerával vászonra festett népi- misztikus történetfüzér, mely a gyűlölet, irigység, hiúság, szégyen és hazugság mellett a halál témakörével is foglalkozik. Hamza D. Ákos 1943-as vígjátékának (Egy szoknya, egy nadrág) majdnem azonos című feldolgozása Gárdos filmjénél jóval könnyedebb darab a Kabay-védenc Gyöngyössy Bence rendezésében, csupa húzónévvel a főbb szerepekben (Rudolf Péter, Bajor Imre, Pogány Judit), bolondozós poénokkal és a jól bevett nemcserés támadással a történet középpontjában. Mispál Attila bemutatkozó nagyjátékfilmje, A fény ösvényei két, egymástól látszólag független történet elmesélése: egy szupermodell (Cseh Annamária) pokoli találkozása egy rejtélyes hajléktalannal (Kovács Lajos), valamint egy romló látású ötvösmester esete ügyes és segítőkész segédjével. Három ennyire különböző magyar filmet keresve sem találna a néző, de talán nem is keresne. Pedig a három között szinte mindenki megtalálja a neki valót.