A cisztás fibrózis a fehér bőrű rassz leggyakoribb autoszomális, recesszív módon öröklődő anyagcsere-betegsége. Előfordulása világviszonylatban 1:2500, hazánkban 1:4000 az élve születettek között.

A mindennapi neurológiában a fejfájás rendkívül gyakori panasz és gyakori beutaló diagnózis. A Global Burden of Disease Study szerint 2010-ben világszinten a tenziós fejfájás volt a második, a migrén pedig a harmadik leggyakoribb betegség.

A reumatológiai betegségek legfőbb tünete a mozgásszervi fájdalom, ennek megfelelően a reumatológiai gyógyszeres terápia egyik legfontosabb törekvése a fájdalom és gyulladás csillapítása, optimális esetben megszüntetése.

Az Egészségügyi Világszervezet háromlépcsős analgetikus létrája egy széles körben alkalmazható iránymutatás, amely az akut és a krónikus fájdalmak csillapításában egyaránt alapul vehető. Lépcsőfokai – az elmúlt évtizedekben is és napjainkban is – a minél hatékonyabb és minél inkább személyre szabott fájdalomcsillapítást célzó szakmai javaslatok fókuszában állnak.

A neuropathiák gyakran társulnak népbetegségekhez, úgymint a cukorbetegséghez, hypothyreosishoz, de számos egyéb ritkább kórkép kísérőjelensége lehet. A neuropathiák gyakoriságuk ellenére sokszor aluldiagnosztizáltak, de az is előfordul, hogy a perifériás neuropathia hívja fel a figyelmet egy betegségre, vagy hiányállapotra. A szerzők az alapellátásban foglalkozó kollégák részére összefoglalják a leggyakoribb tüneteket, a neuropathiák patogenezisen alapuló osztályozását, a legfontosabb diagnosztikai és kezelési módszereket.

A vezető panasz felismerése a helyesen felvett kórelőzményen és fizikális vizsgálaton alapul. A leggyakoribb három vezető panasz, mellyel felkeresik a reumatológiai betegek az orvosukat: a fájdalom, a funkcionális károsodás és a deformitás. Ezek közül a fájdalom messze a leggyakoribb. Nemritkán többfajta panasz egyszerre is előfordulhat; így a fájdalom funkcionális vagy strukturális károsodással is járhat együtt. Ilyen esetben fel kell tenni a kérdést a betegnek, hogy melyik a legfontosabb panasza.

Az epilepszia élettartam-prevalenciája 1,2–2,9%, ami nem alacsony arány összességében. Emellett kiemelendő, hogy a kezelés évekig, évtizedekig, akár egész életen keresztül tarthat, így különböző élethelyzetekben kell kezelni, megtalálni a beteg számára optimális, egyénre szabott terápiát.

Az elsődleges hepatotrop vírusfertőzések útja lehet enterális: hepatitis A (HAV) és hepatitis E vírus (HEV), vagy parenterális, utóbbi esetekben a fertőzésforrás a beteg vére és testnedvei: hepatitis B (HBV), Delta (HDV), és a C vírus (HCV).

Az epilepszia az egyik leggyakoribb neurológiai betegség, a népesség 1−2%-át érinti, világszerte mintegy 70 millió epilepsziás ember él. Az epilepszia betegség tünete a különféle epilepsziás roham, ami igen gyakori, az élettartam alatt 8−10%-ban fordul elő az átlagpopulációban. Definíció szerint az epilepsziás roham paroxizmális esemény, míg az epilepszia krónikus agyi betegség, amit ismétlődő rohamok jellemeznek. Az epilepsziás rohamok általában kb. 1-2 percig tartanak, spontán szűnnek. Öt percnél tovább tartó roham esetén status epilepticusról beszélünk, mely életet veszélyeztető, súlyos állapot, és ennek megfelelő azonnali ellátást igényel.

A D-vitamin-hiány szempontjából fokozott rizikónak kitett személyeknél a napfényes hónapokban is javasolt a napi gyakorisággal történő D-vitamin-szupplementáció.