A mozgásszervi betegségek lefőbb tünete, amivel a betegek orvoshoz fordulnak, a fájdalom. A leggyakoribb mozgásszervi fájdalom a derékfájás, de az ízületi gyulladás és az arthrosis okozta mozgáskorlátozottság is fájdalommal jár. (1)

A PCI utáni kettős trombocyta agregáció gátló (DAPT) kezelés célja , a stent trombosis ,az atherosclerotikus eredetű ishémiás események és a kardiovaszkuláris halálozás csökkentése (1).Az ishémiás szívbetegség miatt PCI-n átesett beteget kb. 5-10% nál a társuló paroxizmális, vagy permanens pitvarfibrilláció miatt, a kardiovaszkuláris embolia megelőzésére, hosszútávú orális anticoaguláns kezelésre is szükség van.(2) A K vitamin antagonista típusú orális véralvadásgátló ( OAC ) és a trombocyta agregáció gátlók (TAG) együtt adása azonban  a vérzés kockázatát emeli, az OAC mellé adott egy trombocyta agregáció gátló közel kétszeresére, az OAC mellé adott DAPT pedig közel négyszeresére emeli ennek a kockázatát

A mozgásszervi betegségek fájdalommal járnak, jelentősen rontják az életminőséget. A reumatológiai kórképek közül leginkább a degeneratív betegségek (osteoarthrosis, spondylosis, discopathia) valamint a gyulladásos kórképek (rheumatoid arthritis, spondylarthropathiák, köszvény) igényelnek hatékony fájdalomcsillapítást (1).

A tartósan lélegeztetésre szoruló, túlélt betegek esetében „Postintensive care syndrome” is kialakulhat, mely a légzőszervi mellett komplex muszkuloszkeletális rehabilitációt is szükségessé tehet.

Megfontolásra ajánlható, hogy a veszélyhelyzet idejére vajon lehet-e átmenetileg támogatni a NOAC-ok szélesebb körű emelt finanszírozását legalább a 65 év feletti populáció részére.

Az epilepszia kezelése során kiemelt helyet foglal el az egyes antiepileptikumok farmakokinetikai tulajdonságainak ismerete.

A véralvadás az érbetegségek kialakulásában alapvető és egyben végzetes szerepet játszik. A kóros véralvadás jelentőségét az orvostudományi kutatások viszonylag hamar felismerték. A pitvarfibilláció, a stroke és a véralvadás kapcsolatára, ezek klinikai jelentőségére, azonban csak 90-es évek közepe táján derült fény. Ekkor tisztázódott, hogy a pitvafibrilláló betegek biztonságos stroke prevenciója ASA-val nem lehetséges, antikoagulálni (VKA) kell őket. A VKA kezelés korlátait évtizedek óta ismertük, de az ún. NOAC terápiára, az alternatívát jelentő véralvadásgátló - nem K-vitamin antagonista- kezelés bevezetésére 2009-ig várni kellett. A RE LY vizsgálat eredményei paradigmaváltáshoz vezettek, az új pitvarfibrillációs ESC guideline (2016) már teljes egészében ezt tükrözi.

Kiaknázható a gyógyszer napi kétszeri alkalmazása a 24 órás hörgőtágító hatás maximalizálására.