Az utóbbi időben paradigmaváltás történt a nem sebészeti esztétikai kezelések terén: a ráncfeltöltésről a volumenpótlásra tevődött át a hangsúly. Megnőtt az igény a természetes kinézet iránt, így nem a megfiatalítás a cél, hanem a „well aging”.
A fájdalomcsillapítás az egyik legalapvetőbb tevékenység a mindennapi gyakorlatban. Nemcsak azért, mert az akut, és természetesen a krónikus fájdalom is egy kellemetlen, ugyanakkor szubjektív élmény, hanem azért is, mert a fájdalom olyan kórtani folyamatok triggere, amelyek direkt módon endokrin, cardiovascularis és pszichés kórképeket is elő tudnak idézni, de közvetetten gyakorlatilag bármely szervrendszerre képesek hatni.
A diabeteses idegkárosodás egyik leggyakoribb manifesztációja a disztális szenzomotoros neuropathia, amely az alsó végtagok felől felfelé progrediál, fájdalommal, zsibbadással és érzetkieséssel jár. Ez a szövődmény a diabeteses láb, valamint az amputáció egyik leggyakoribb rizikófaktora.
A fejfájás talán az egyik leggyakoribb neurológiai kórkép, amely felmérések szerint minden második embert érinthet. Ha azonban jobban rákérdezünk, kiderülhet, hogy szinte alig van olyan ember, akinek élete során ne lett volna fejfájása. Miután meglehetősen sokszínű panaszról van szó, ezért indokolt volt az egyes altípusok pontosabb klasszifikálása. A klinikai gyakorlatban javasolt csoportosítást a Nemzetközi Fejfájás Társaság (IHS) időszakosan megújítva teszi közzé.
Bár a pikkelysömört nem tekintik a Covid-19 szempontjából kockázati tényezőnek, mivel gyakran társul elhízással, ezért az ilyen betegekben a fertőzés nagyobb valószínűséggel válhat súlyossá.
Ha egyetlen egészséges növényi olajat kellene megnevezni, a többség valószínűleg az olívaolajat említené. De mitől különleges – ha egyáltalán az – az olívaolaj?