Hospice ház kialakítását tervezik Szegeden, ahol a gyógyíthatatlan betegek és családjai életük egyik legnehezebb időszakában támogatást kaphatnak.

Nem tudom, mi lesz Fendler Judit jövője – mondta a Szeged Televízióban Szajbély Mihály a Szegedi Tudományegyetemért Alapítvány elnöke.

Baktériumfertőzések sejtszintű vizsgálatára fejlesztettek új, gépi tanuláson alapuló módszert az SZBK és a HCEMM szakemberei közösen.

Hermann Péter, a Semmelweis Egyetem oktatási rektorhelyettese volt az InfoRádió Aréna című műsorának vendége.

Nemcsak stratégiai irányt jelöltek ki a mesterséges szövetszerű modellek kutatásának jövőjére, hanem útmutatót adtak a nemzetközi kutatóközösségnek is.

Az európai uniós támogatással indított fejlesztés Szeged és Temesvár térségében lerövidítette a daganatos betegek diagnózistól műtétig vezető útját.

Köszönöm Dóczi Tamás professzor úr hozzászólását, amely fontos kiegészítése a radiológia ki- és visszaszervezéséről írt cikkemnek. A bemutatott pécsi modell ugyanis azt igazolja, hogy a szektorsemleges finanszírozás működőképes konstrukció.

A Times Higher Education legfrissebb világrangsora (THE World University Ranking 2027) szerint a Semmelweis Egyetem jelentősen előrelépett.

Fendler Judit, a Szegedi Tudományegyetem kancellárja 2026. szeptember 28-án megjelent, „A radiológiai képesség ki- és visszaszervezése” című írásában lényegében harmincöt év magyar képalkotó-diagnosztikai történetét egy nagy ívű folyamatként írja le. A történet kiindulópontja a rendszerváltás utáni tőkehiány, ami miatt a CT-, MR- és más képalkotó technológiák gyors fejlődését az állami egészségügy beruházási lehetőségei nem tudták követni. Ebbe a résbe lépett be a magántőke. Fendler az első jelentős szereplőként a mai Affidea elődjét, a Nemzetközi Egészségügyi Központot, a NEK-et említi, amely 1991-ben nyitotta első képalkotó központját a budapesti MÁV Kórházban. A társaság mögött, Fendler leírása szerint, izraeli befektetők álltak. [1]

A magyar képalkotó diagnosztika kiszervezése rögtön a rendszerváltás után kezdődött, hiszen a  CT, MRI, és egyéb képalkotó technológiák rapid technológiai fejlődését az állami egészségügy beruházási lehetőségei nem tudták követni.