Idős, törékeny, nem-valvuláris pitvarfibrillációban (NVPF) szenvedő betegek esetén az egyes NOAC szerek alkalmazása változó módon befolyásolta a stroke/szisztémás embolizáció (SE), valamint a major vérzés (MB) kockázatát. Az apixaban és a rivaroxaban a stroke/SE alacsonyabb kockázatával társult, warfarinnal összehasonlítva. Továbbá, az apixaban és a dabigatran a MB alacsonyabb, a rivaroxaban pedig magasabb kockázatával társult, mint a warfarin. Továbbá az apixaban alacsonyabb stroke/SE kockázattal társult, mint a rivaroxaban. Az idős, törékeny CMS Medicare populációban valamennyi NOAC csökkentette a bármely okból bekövetkező halálozás kockázatát warfarinnal összehasonlítva.
Pitvarfibrillációban szenvedő, 65 éves vagy idősebb Medicare-kedvezményezettek körében a rivaroxaban kezelés, az apixabannal összehasonlítva a súlyos ischaemiás vagy vérzéses események szignifikánsan megnövekedett kockázatával társult.
A Journal of Epidemiology and Community Health folyóiratban május 16-án jelent meg a University of Sidney kutatóinak cikke, amelyben cukorbetegek körében a nemek közötti különbségeket vizsgálták a mikro- és makrovaszkuláris szövődmények, társbetegségek kialakulásának tekintetében.
A szülész-nőgyógyászok nagyon sokat tehetnek a csökkent csontsűrűség és osteoporosis megelőzése, felismerése és kezelése terén. A prevenció legfontosabb elemei: egészséges életmód, elegendő kalcium- és D-vitamin-bevitel, a jövőbeni csonttörések szempontjából nagy kockázatú nők korai szűrése.
A pitvarfibrillációban alkalmazott direkt orális alvadásgátló szerek közötti választás fontos szempontja a nem kívánt ischaemiás vagy vérzéses események előfordulása. A referátum alapjául szolgáló vizsgálat adatai szerint e klinikai szituációban rivaroxaban mellett szignifikánsan magasabb az ilyen epizódok gyakorisága, az apixabannal összehasonlítva.