Tanulható, tanítható-e a boldogság, és ha igen, érdemes-e boldogabbá válni, vagy azoknak van igazuk, akik azt mondják, hogy a boldog ember értetlenül áll mások szenvedéseivel szemben, és különben is, ahogy öregszünk, úgy peregnek le rólunk a tanultak, és kerül előtérbe génjeink által meghatározott temperamentumunk?

Az idegtudósok a legboldogabb embernek tartják azt a francia genetikust, aki több évtizede a Himalájában él buddhista szerzetesként, írja az [origo].