A telomérák molekuláris biológiájának megalapozásáért az orvosi-élettani Nobeldíjat 2009-ben az ausztráliai születésű Elizabeth H. Blackburn (Kaliforniai Egyetem, San Francisco), a kaliforniai Carol W. Greider (Johns Hopkins Orvosegyetem, Baltimore) és a Londonban született Jack W. Szostak (Harvard Orvosegyetem, Boston) kapta megosztva. Az új orvosi Nobel-díjasoknak kiemelkedő szerepük volt a kromoszómák természetes végeit lezáró, sokszorosan ismétlődő nukleotidsorokat tartalmazó telomérák azonosításában, amelyek védik a genomot a sejtosztódás során elkerülhetetlenül bekövetkező DNS-rövidülés káros hatásaival és a kromoszómák közti fúziókkal szemben. A telomérákat újabb oligonukleotid egységekkel hosszabbító speciális reverz transzkriptáz enzim, a telomeráz megismerése is elsődlegesen nekik köszönhető. Alapkutatásaik az utóbbi időben új utat nyitottak a sejtszintű öregedés és a daganatos átalakulás klinikai befolyásolási lehetőségeinek megismerésében is. Folytatás a 6. oldalon

Az idei orvosi Nobel-díjat három olyan kutató kapta – Elizabeth H. Blackburn, Jack W. Szostak, Carol W. Greider –, aki a biológia egyik nagy problémájára talált megoldást: hogyan másolódnak a kromoszómák és hogyan védik meg magukat attól, hogy az osztódások során a genetikai anyag sérüljön?

Az ausztrál Elizabeth H. Blackburn, az amerikai Carol W. Greider és a brit Jack W. Szostak kapta az idei fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjat.