A többpénztáras egészségbiztosítás bevezetésének főleg üzleti, biztosítói vonatkozásairól esett eddig szó, holott a változás az informatika területén is látványos lesz. A reform infrastrukturális következményeiről rendezett február végi Computerworld- konferencián kiderült: itt talán még több a megválaszolatlan kérdés, mint azokon a területeken, amelyeket a társadalmi vita korábban érintett.   A következő öt esztendőben az információs technológiára (IT) fordított pénz várhatólag az egészségügyben növekszik majd leginkább az IDC piackutató cég előrejelzése szerint. A vállalat kutatói a többpénztáras modell bevezetésével számolnak, egyebek mellett éppen erre alapozzák prognózisukat. Az egészségügyi informatika természetesen a pénztári modellváltás nélkül is átalakul, ám az egyetlen hazai egészségbiztosítót felváltó, egymással versengő pénztárak megjelenése mindenképpen új fejezetet nyit a történetben. Szirmai Ákos, az AAM Vezetői Informatika Tanácsadó Zrt. szakmai igazgatója szerint az átállás csak a kétszintű bankrendszer bevezetéséhez mérhető. Az már biztos, hogy az egészségügyi informatikában rendszerváltás történik, de az még nem egyértelmű, hogy milyen lesz a jelenlegit leváltó új rendszer. A jelenlegi elaprózott, sok kézi adminisztrációt igénylő megoldásoktól az integrált és automatizált alkalmazások felé kellene elmozdulni. A változás elsősorban az adattárolási és -nyilvántartási technológiákat érinti majd. A papíralapú adattárolás és a manuális továbbítás (például faxon vagy postai úton) várhatóan megszűnik, mint ahogyan eltűnik az intézményenként eltérő törzsadat-nyilvántartás is.   A pénztári reform által generált verseny egyik alapfeltétele a betegadatok és a járulékfizetéssel kapcsolatos információk pontos, átlátható elektronikus nyilvántartása. Ez ma, a kartotékrendszerek korában egyelőre csupán ábránd. Néhány éven belül ugyanakkor működésbe kell lépnie egy olyan integrált informatikai rendszernek, amely összeköti az Országos Egészségbiztosítási Pénztárat (OEP), az Államkincstárat, az adóhatóságot, az egészségpénztárakat, valamint a hazai és adott esetben a külföldi gyógyító intézményeket. (Az Európai Bizottság irányelve alapján ugyanis a betegadatoknak más EU-tagállamokban is elérhetőeknek kell lenniük.) Az összetett rendszerintegrációs feladat végrehajtására mindössze néhány hónap áll majd rendelkezésre. Amikor a törvény hatályba lép, várhatóan fél év alatt mérik fel az informatikai igényeket, 2008 őszén jelenik majd meg a beszerzési tender, 2009 végére pedig a hálózatnak már működnie kell.   Biztosítási ügyekben jelenleg is van adatcsere az OEP, az APEH és az Államkincstár között. A legnagyobb gondot itt – Polgár Péter, az adóhivatal elnökhelyettese szerint – már most is a kezelt anyagok mennyisége jelenti, márpedig a több pénztár belépése után az adatforgalom nyilvánvalóan megtöbbszöröződik. A másik nagy probléma, hogy a jelenleg használt rendszerek intézményenként különbözőek, nem kompatibilisek, rosszul kommunikálnak egymással. Mint Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke kifejtette, a változtatást az alapoknál, vagyis az elektronikus adattartalom létrehozásánál kell kezdeni. Az orvosok „egykapus”, vagyis az összes adatnyilvántartási funkciót egyetlen rendszerben nyilvántartó megoldást szeretnének. Az is követelmény volna, hogy az adatok egyszerűn kereshetőek és lekérdezhetőek legyenek.   A most végrehajtandó feladatokhoz hasonló nehézségei voltak korábban a BT jogelődjének, a British Telecomnak, amikor egy uniós projektben a Dél-Dunántúl, Észak- Magyarország és az Észak-Alföld intézményközi kommunikációs és informatikai rendszerét kellett elkészítenie. Az idén februárra elkészült hálózat 38 egészségügyi intézmény és 260 háziorvos között biztosítja az adatcserét, méghozzá olyan egységes irányelvek szerint, amelyek lehetővé teszik, hogy a jövőben újabb belépők is könnyen csatlakozhassanak a rendszerhez. Már ebben a programban is kiderült, hogy sokszor a jog a hatékony reform egyik gátja: a vonatkozó jogszabályok – a cég üzletfejlesztési menedzsere, Bala Ildikó szerint – még egy korábbi technológiai színvonal igényeihez igazodnak. A megvalósult rendszer a gyakorlatban mindenesetre jól vizsgázott: csökkentette az adminisztrációs terheket, növelte a pontosságot, és új ellátási formákat is lehetővé tett (például a távdiagnosztikában).