A jelenleg ismert hepatitis vírusokat A-tól G-ig jelzik, és X-szel jelölik a még nem azonosítottakat. 2004-től július 28. A hepatitis világnapja.

2018-ban az EULAR-on (European League Against Rheumatism) belül megalakult egy 32 fős nemzetközi munkacsoport, amelynek vezetője Prof. Dr. Nagy György, a Semmelweis Egyetem Reumatológiai és Klinikai Immunológiai Tanszékének vezetője. A munkacsoport első lépésként definiálta a nehezen kezelhető (difficult-to-treat) betegcsoportot, majd a nehezen kezelhető rheumatoid arthritises (RA) betegek kezelését segítő két átfogó és 11 specifikus ajánlást fogalmazott meg.

A fertőzések elsősorban az óvszer nélkül lefolytatott nemi aktus következményei, azonban az infekciók egy része egyéb módon is terjedhet. A transzmisszióban rendkívül fontos szerepet játszanak az aktuálisan tünetmentes fertőzöttek, akik a „láthatatlan, rejtett” járvány motorjai.

A krónikus C vírus hepatitis kezelése jelentősen változott az elmúlt években, a jelenleg rendelkezésre álló direkt vírusgátló gyógyszerekkel a betegek 95-100%-ánál sikerül a fertőzést megszűntetni. Ez új feladatot is ad a hepatológusoknak.

Az elsődleges hepatotrop vírusfertőzések útja lehet enterális: hepatitis A (HAV) és hepatitis E vírus (HEV), vagy parenterális, utóbbi esetekben a fertőzésforrás a beteg vére és testnedvei: hepatitis B (HBV), Delta (HDV), és a C vírus (HCV).

A 2020-as orvosi Nobel-díjat dr. Harvey J. Alter, dr. Michael Houghton és dr. Charles M. Rice kapta a hepatitis C vírus (HCV) felfedezéséért.

A tápcsatorna különböző szakaszain jelentős számban találhatók ACE2-receptorok, ezért bír kiemelkedő jelentőséggel az extrapulmonális manifesztációk között a tápcsatornai érintettség Covidban.

A thromboticus thrombocytopeniás purpura és a haemolyticus uraemiás szindróma patomechanizmusában lényegesen különböző a folyamat lokalizációja, kiterjedtsége, melynek következtében eltérő a klinikum és a terápia is.

A krónikus vírushepatitisek jelentős visszaszorításának feltétele a kormányzati szándék, a széles körű társadalmi összefogás és a jól átgondolt eliminációs terv. Ugyanakkor számos nehezítő tényezőre és körülményre lehet számítani mind a döntéshozók, mind a megvalósítók, mind pedig az érintett, veszélyeztetett egyének részéről.

A májcirrózist korábban egységesen végstádiumú betegségnek tartották. Az elmúlt évtizedben bekövetkező jelentős szemléleti változások következtében napjainkban azonban dinamikusan változó kórképnek tekintjük.