A bécsi Általános Kórház (AKH) neves orvosai nemrégiben a News magazin címlapjára kerültek új, minden eddiginél jobb gyógyulási lehetőséget ígérve a rákban szenvedőknek. Az orvosok – Johannes Huber hormonspecialista, Sepp Leodolter nőgyógyász onkológus, mindketten az AKH nőgyógyászati osztályának részlegvezetői, Markus Dettke transzfúzió-specialista, és Martin Imhof endokrinológus – a hetilap belső oldalain nagy teret kaptak egy őssejtek alkalmazásán alapuló terápia részletes ismertetéséhez; a kezeltek közül többen saját esetüket is elmondták. Johannes Huber és Sepp Leodolter hosszasan dicsérte az eljárást, amely a kremsi Cell Med biotech vállalathoz köthető. Ez az a körülmény, ami gondot okozott. A négy orvosnak ugyanis összesen 31 százalékos tulajdonrésze van a Cell Medben. Mindez nem mond ellent annak, hogy a tudományos kutatásokban ellenszolgáltatás nélkül vesznek részt, a Cell Med ugyanakkor nemcsak klinikai kísérleteket hajt végre, hanem kezeléseket is végez.   Johannes Huber mindannyiuk nevében elhatárolódott a térítéses gyógyító tevékenységtől, mint mondta, ők nem vettek részt a kezelésekben, közreműködésük csupán a tudományos munkára korlátozódott. Sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy a sajtóban megjelent riport esetleg túlzott reményeket keltett, s elmondta, hogy a cikkre új szponzorok bevonása miatt volt szükség. Bár a céget közvetlen csőd nem fenyegeti, a kísérletek folytatásához új támogatókra számítanak.   Az eset nagy vitát indított el arról, lehet-e az orvosoknak részesedése ilyen cégekben, és egyáltalán, mennyi és milyen mellékállás engedhető meg számukra. Az AKH igazgatója sajnálkozva közölte, hogy nem tudott a vezető beosztású orvosok tulajdonrészéről – igaz, az ilyen információk nem is bejelentéskötelesek. Andrea Kdolsky egészségügyi minisztert a felelőtlen reménykeltés háborította fel. Orvosi témákban járatos publicisták viszont szívesen látnák a vita folytatását arról, milyen legyen a kapcsolat az alapkutatás és az alkalmazott kutatás között, s vajon ez az egészségügyben milyen formában működtethető.   Az ügyben érintett orvosok lemondtak tulajdonrészükről, de a Cell Med tudományos tanácsának tagjai maradnak. A cég feladta a gyógyító tevékenységet, és „viszszaalakult” kizárólag kutatási intézménnyé. Mindez azonban óriási csapás a Cell Med számára, amelynek a kezelésekért kapott bevétel kiesése miatt aligha lesz tartható a kutatási ütemterve. A jelenlegi félmillió eurós forgalmat 2009-re négymillió euróra tervezték; mostanáig a rák sejtterápiás kezelésének kutatására 3,5 millió eurót fordítottak, amely  összeg nagy részét az alsó-ausztriai tartományi kormány (Krems e tartomány központja) biztosította. Az eredeti tervek szerint 2009 után a cég nyereséges lehetett volna. Ősszel újabb, 100 páciensre kiterjedő kísérleti kutatás kezdődik, s volt rá remény, hogy az egészségpénztár fizesse a terápiát.   A lengyeleknél sikeres   Miközben az omladozó állami kórházakban több hetet vagy hónapot kell várni a szakorvosi vizsgálatra, az orvosok és az egészségügyi személyzet sztrájkol, tüntet és ezrével menekül Nyugat-Európába, addig a magánegészségügy roppant sikeres Lengyelországban. A szektor bevételei a Gazeta Wyborcza elnevezésű varsói napilap szerint évente 40 százalékkal növekednek. Jelenleg már a harmadik magánvállalkozás – ezúttal egy privát rendelőintézet – készül a varsói tőzsdére.   A lengyel állam mindössze a bruttó hazai termék (GDP) 4 százalékát fordítja egészségügyi kiadásokra – ez évente és fejenként mindössze 558 dollár, miközben Szlovákia 649, Magyarország 787, Csehország pedig 972 dollárt juttat erre a célra –, amelyhez jelenleg a GDP 2,2 százalékával járul hozzá a privát szféra. A szektor adósságállománya a pénzügyminisztérium adatai szerint elérte a 6 milliárd zlotyt, ráadásul csak minden ötödik kórház épült 1990 után, ezért felújításokra és a teljesen elavult felszerelések, orvosi műszerek cseréjére mintegy 9 milliárd zlotyt kellene biztosítani.   A betegek nehezen jutnak állami egészségügyi szolgáltatáshoz, egyrészt a sztrájkok miatt, másrészt mert kevés – és egyre kevesebb – az orvos és az ápoló. Jelenleg a lengyel kórházakban 4 ezer orvosi és 3,5 ezer ápolói álláshely betöltetlen. Virágzanak viszont az egészségügyi magánvállalkozások: tavaly kétmillió lengyel látogatta intézményeiket, s évente a lengyelek átlag 400 zlotyt költenek magán-egészségügyi ellátásra.  Napi Online

Találkozási pontok Monika Bulaj színésznő, forgatókönyvíró, a Gazeta Wyborcza riportere – valamint fotográfus. Huszonegy éves korától, 1987 óta járja Közép-Kelet-Európa határvidékeit, kihalófélben lévő népcsoportokat, ritka vallási közösségeket fotografál. Isten gyermekei címmel november végéig látható kiállítása a Lengyel Intézetben. Belorusszia, Ukrajna, Lengyelország, Szlovákia, Románia és Moldávia – a Balti-tengertől az Adriáig Monika Bulaj számos ország határvidékét járta be. Útjait sokszor gyalogosan tette meg. Megfordult a lenkók és a hucsulok földjén, felkeresett olyan ortodox keresztény közösséget, amely Illés próféta eljövetelét várja, s előfordult, hogy azzal szembesült, két világvallás határa esetenként nem csupán egy falu, hanem egy ház közepén is meghúzódhat. Találkozási pontok után kutatott, a kaukázusi térségben a három nagy világvallás összhangját is megtalálta – kis falvakban. Az optika révén intim közelségbe hozza a fogyasztói civilizáció által érintetlen, mesebeli világokat, s azok lakóit.