A gyógyszeres kezelés nyomán az ALK-pozitív tüdőrákban szenvedő betegek többsége öt évnél tovább él a betegség progressziója nélkül.

A III. stádiumú nem kissejtes tüdőrák heterogén betegcsoport, amely különböző terápiás terveket és sorrendet igényel. Az irreszekábilis NSCLC-ben szenvedő betegeknél az elmúlt 6 évben paradigmaváltás következett be a PACIFIC trial hatására, új standard kezelés ajánlott az egész világon.

Az onkológiai kezelések egyre inkább a speciális, célzott, személyre szabott terápiák felé mozdulnak el. Az adott beteg esetében legnagyobb eredményre kecsegtető terápiás terv felállításához a tumor genomikai eltéréseinek feltérképezése szükséges. Ehhez nyújtanak segítséget az új generációs szekvenálási módszerek, melyek javallati köre a közelmúltban három új klinikai szcenárióval bővült.

A célzott terápiákra alkalmas molekuláris eltérések száma jelentősen megnőtt az elmúlt évtizedben, ami jelentős túlélési előnnyel jár számos daganat típusban. Ennek következtében a molekuláris patológia szerepe, a prediktív markerek vizsgálata, alapvető fontosságúvá vált a daganatok kezelésében. A célzott terápiák prediktív markerei lehetnek különböző fehérjék expressziói (androgén receptor, PD-L1), génmutációk, génamplifikációk és génfúziók. Jelen írásunkban a génfúziók diagnosztikáját és annak nehézségeit foglaljuk össze.

Jelentős előrelépések történtek a rosszindulatú daganatok kezelésében, előrehaladott vagy metasztatikus nem kissejtes tüdőrákban például elérhetővé váltak immunterápiás készítmények melyek monoterápia vagy kombinációs kezelés formájában alkalmazhatók. A terápiás eredmények optimalizálásához, a betegek életminőségének és túlélésének javításához, illetve az egészségügyi források gazdaságos felhasználásához szükség van a kezelés kapcsán jelentkező mellékhatások és nemkívánatos események valós idejű nyomonkövetésére.

Az onkológiai diagnosztikában egyre nagyobb szerepet kapnak a molekuláris genetikai vizsgálatok, melyek a daganat jellemzőinek részletes feltérképezése révén hatékonyabb, egyénre szabott kezelést tesznek lehetővé. Nem kissejtes tüdőrák (NSCLC) eseteiben is alapvető jelentősége van a releváns géneltérések kimutatásának.

A tüdőrákok, ezen belül az adenokarcinómák egyénre szabott kezelésében az elmúlt évek jelentős előrelépést hoztak.