Gyakran még az onkológusok körében is megfigyelhető „automatizmus”, hogy a neutropénia hátterében citosztatikus kezelést keresünk, jóllehet a valóság ennél jóval árnyaltabb.

Egy USA-beli populáció-alapú kohorsz vizsgálatban azonosították és számszerűsítették azokat a tényezőket, amik befolyásolják a HR+/HER2- emlőrák kiújulását legalább 65 éves nőbetegeknél.

A nők körében leggyakoribbnak számító emlőrák az ösztrögén receptor, progeszteron receptorés a HER2-státusz alapján három típusba sorolható: hormonreceptor-(HR) pozitív, HER2-pozitív és tripla negatív altípusba. Ezek közül a HR-pozitív emlőrákok teszik ki az összes eset 60-70%-át, mely esetekben az endokrin terápia képezi a kezelés alapját.

Az előrehaladott emlődaganat kezelésére számos lehetőség áll rendelkezésre, és a fejlesztés alatt álló terápiák palettája is széles. Ugyanakkor a terápiák túlélésre és életminőségre gyakorolt hatása nagyon eltérő lehet. Jól érzékelhető, hogy előrehaladott emlőrák területén történt klinikai vizsgálatok minősége az elmúlt évtizedben jelentős javulást mutat, olyan hatékony terápiák kerültek kifejlesztésre, melyek reményt adnak arra, hogy ezen betegcsoport teljes túlélési eredményei jelentősen  javuljanak a közeljövőben.

A hormon-receptor pozitív, HER2 negatív előrehaladott emlődaganatok kezelésében a CDK4/6 gátló terápia áttörést jelentett. Széleskörű alkalmazásukkal párhuzamosan egyre több kérdésre kapunk választ, melyek a készítmények további precíziós és individuális alkalmazását teszik lehetővé.

Szülést követően éveken keresztül fokozott ösztrogén-receptor-pozitív emlőrák-rizikó áll fenn. A szülés alatti hormonális változások mellráktól védő hatása csak több mint 20 év elteltével jelentkezik.

Az emlőrák nem egységes kórkép, több jól elkülöníthető altípusa van. Közülük különösen rosszindulatúak a HER2-pozitív daganatok, melyek a korai emlőrákos esetek közel egyötödét teszik ki. Az ilyen daganatok gyakran távoli áttéteket okoznak, továbbá a halálozási arányuk is kiemelkedően magas. 

Az előrehaladott rákban szenvedő betegek kezelési standardja az empirikus terápia felől a biomarker-vezette, a tumor molekuláris profilján alapuló célzott terápia irányába mozdult el. A genotipizálási technikák nagymértékű fejlődése ma már lehetővé teszi az egyes betegek rákgenomjának gyors és átfogó elemzését, akár nagyon kisméretű biopsziás anyagból is. A diagnosztikus biomarkerek segítenek a beteg számára legjobb célzott terápiák kiválasztásában.

Több szakértő megkérdőjelezte, hogy a kövér nők számára a legjobb kezelési mód a hormonszupresszió, mivel e nőkben a kezelés után is magasabb az ösztrogénszint, mint a normál súlyúakban. A londoni Rákkutató Intézet és a Királyi Marsden NHS Alapítvány most megvizsgálta ezt a kérdést.

Az utóbbi években az emlőrák szisztémás kezelése a betegségmentes időszakok meghosszabbítása mellett jelentősen javította a túlélés esélyét is.