hirdetés
2020. október. 30., péntek - Alfonz.
hirdetés

 

„Arckönyv” segítségével mérhetik az egerek fájdalmát

Első alkalommal hoztak létre kanadai kutatók egy, az egerek arckifejezéseit tartalmazó albumot és skálát, amellyel a kísérleti állatok fájdalmának fokát állapíthatják meg a hozzáértők.

A montreali McGill Egyetem munkatársai a Nature Methods című szakfolyóirat vasárnap megjelent számában tették közzé eredményeiket.
Az „egérgrimasz-skála” az embereknek szánt fájdalomcsillapítók fejlesztését gyorsíthatja fel, és segíthet abban is, hogy az orvosbiológiai kutatásokban felhasznált kísérleti egerek és más állatok szenvedéseit csökkentsék. A későbbiekben az állatorvoslásban is hasznosíthatják ezeket az eredményeket a kutatók szerint.
A fájdalom és enyhítésének kutatása az embert helyettesítő állatmodelleken, főként rágcsálókon zajlik, ezért fájdalmuk mértékének pontos meghatározása alapvetően fontos. A gyerekeknél és a kommunikációra képtelen betegeknél az ápolók és az orvosok régóta alkalmazzák az arckifejezés tanulmányozását a kellemetlenség és a szenvedés mértékének meghatározására, azt azonban eddig nem tudták a kutatók, hogy van-e az egereknél is ilyen közvetlen összefüggés a fájdalom foka és az arckifejezés vagy grimasz között. 
Jeffrey Mogil kutatásvezető munkatársaival olyan anyagot fecskendezett egerekbe, amely fájdalmas gyulladást váltott ki. Az anyag alkalmazása előtt és után is megfigyelték, valamint rögzítették a kísérleti állatok arcmozgásait. Megállapították, hogy az egerek arca hasonlóan kifejezi a fájdalom mértékét, mint az emberé.
A nagyobb fájdalom hatására például összeszűkült a szemük, az orcájuk és az orrnyereg kidudorodott, füleik lefelé és hátra mozdultak el, bajszuk összeállt vagy lelapult. Az egérarcon látható változások alapján a kutatók fájdalomskálát állítottak össze, amelyet az erre kiképzett emberek 80 százalékos pontossággal alkalmaztak egérfotókon. Amikor nagyfelbontású videófelvételt láttak, a fájdalomszint megállapításának pontosság 97 százalékosra emelkedett.
Egy következő kísérletben génmérnökséggel olyan egereket hoztak létre, amelyeknek az emberi migrénhez hasonló fájdalmuk volt egy génhiba miatt. Mint várható volt, ezek az egerek ugyanazokat a grimaszokat mutatták, mint gyulladást keltő anyaggal befecskendezett társaik. Amikor pedig fájdalomcsillapító gyógyszert kaptak, arckifejezésük visszatért a normális, fájdalom nélküli állapotban megszokotthoz.
A tanulmány alátámasztja azt a Charles Darwintól eredő feltételezést is, hogy az állatok arcgesztusaikkal fejezik ki érzéseiket, köztük a fájdalmat is, és ezek a kifejezések a természetes kiválasztódás folyamatában fejlődtek ki. A tény, hogy az egerek fájdalmát jelző arckifejezések közül három – a szűkülő szemek, a kidudorodó orca és orr – az embereknél is megfigyelhető, szintén Darwin elméletét támasztja alá, miszerint az arckifejezéseknek mély evolúciós gyökerük van.
A kutatók jelenleg azt vizsgálják, vajon más állatfajoknál is ugyanilyen jól működik-e a grimasz-skála, és hogy vajon az egerek képesek-e válaszolni egymásnak az arccal jelzett fájdalomjelekre.

A montreali McGill Egyetem munkatársai a Nature Methods című szakfolyóirat vasárnap megjelent számában tették közzé eredményeiket.

Az „egérgrimasz-skála” az embereknek szánt fájdalomcsillapítók fejlesztését gyorsíthatja fel, és segíthet abban is, hogy az orvosbiológiai kutatásokban felhasznált kísérleti egerek és más állatok szenvedéseit csökkentsék. A későbbiekben az állatorvoslásban is hasznosíthatják ezeket az eredményeket a kutatók szerint.

A fájdalom és enyhítésének kutatása az embert helyettesítő állatmodelleken, főként rágcsálókon zajlik, ezért fájdalmuk mértékének pontos meghatározása alapvetően fontos. A gyerekeknél és a kommunikációra képtelen betegeknél az ápolók és az orvosok régóta alkalmazzák az arckifejezés tanulmányozását a kellemetlenség és a szenvedés mértékének meghatározására, azt azonban eddig nem tudták a kutatók, hogy van-e az egereknél is ilyen közvetlen összefüggés a fájdalom foka és az arckifejezés vagy grimasz között.

Jeffrey Mogil kutatásvezető munkatársaival olyan anyagot fecskendezett egerekbe, amely fájdalmas gyulladást váltott ki. Az anyag alkalmazása előtt és után is megfigyelték, valamint rögzítették a kísérleti állatok arcmozgásait. Megállapították, hogy az egerek arca hasonlóan kifejezi a fájdalom mértékét, mint az emberé. A nagyobb fájdalom hatására például összeszűkült a szemük, az orcájuk és az orrnyereg kidudorodott, füleik lefelé és hátra mozdultak el, bajszuk összeállt vagy lelapult.

Az egérarcon látható változások alapján a kutatók fájdalomskálát állítottak össze, amelyet az erre kiképzett emberek 80 százalékos pontossággal alkalmaztak egérfotókon. Amikor nagyfelbontású videófelvételt láttak, a fájdalomszint megállapításának pontossága 97 százalékosra emelkedett.

Egy következő kísérletben génmanipulációval olyan egereket hoztak létre, amelyeknek az emberi migrénhez hasonló fájdalmuk volt egy génhiba miatt. Mint várható volt, ezek az egerek ugyanazokat a grimaszokat mutatták, mint gyulladást keltő anyaggal befecskendezett társaik. Amikor pedig fájdalomcsillapító gyógyszert kaptak, arckifejezésük visszatért a normális, fájdalom nélküli állapotban megszokotthoz.

A tanulmány alátámasztja azt a Charles Darwintól eredő feltételezést is, hogy az állatok mimikájukkal fejezik ki érzéseiket, köztük a fájdalmat is, és ezek az arckifejezések a természetes kiválasztódás folyamatában fejlődtek ki. A tény, hogy az egerek fájdalmát jelző arckifejezések közül három – a szűkülő szemek, a kidudorodó orca és orr – az embereknél is megfigyelhető, szintén Darwin elméletét támasztja alá, miszerint az arckifejezéseknek mély evolúciós gyökerük van.

A kutatók jelenleg azt vizsgálják, vajon más állatfajoknál is ugyanilyen jól működik-e a grimasz-skála, és hogy vajon az egerek képesek-e válaszolni egymásnak az arccal jelzett fájdalomjelekre.

(forrás: MTI)
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!

Könyveink