2017. február. 20., hétfő - Aladár, Álmos.

A status epilepticus a struktúrális agykárosodást szenvedett emberekben a leggyakoribb és általában gyógyszermegvonás, interkurrens betegség, vagy metabolikus eltérés idézi elő. A kórkép mortalitása akár a 40%-ot is elérheti.

Az antiepileptikumokat aszerint, hogy 1991 előtt vagy után kerültek piacra, régebbi vagy újabb antiepileptikumoknak nevezzük. Az antiepileptikumok egy részét növekvő gyakorisággal írják fel az epilepsziától eltérő neurológiai és pszichiátriai indikációkban, leggyakrabban a migrén profilaxisában, a neuropátiás fájdalom, illetve a bipoláris zavarok kezelésében is.

A migrén és az epilepszia egyaránt epizódikusan jelentkező betegségek, melyek klinikuma és a háttérben álló kórélettani eltérések hasonlóak lehetnek.

Bár sokan a bipoláris depresszió kezelésében alapterápiának a hangulatstabilizálókat gondolják, a második generációs antipszichotikumokat is egyre gyakrabban használják. Ráadásul antidepresszánsokat, egyéb antiepileptikumokat vagy új terápiás szereket is gyakran alkalmaznak a hangulatstabilizákókkal vagy második generációs antipszichotikumokkal kombinálva.

A glioblasztóma a leggyakoribb rosszindulatú primer agydaganat, a koponyaűrön belül elhelyezkedő daganatok hozzávetőlegesen 15%-át képezi. A kezelésben történt előrelépések ellenére a glioblasztóma prognózisa továbbra is rossz.

Jászai Mari, Gustav Mahler és Jim Morrison is szerepelnek ebben a hónapban a tudáspróbánkban. Jó szórakozást!

Könyveink