Az egészségi állapotot veszélyeztető sérülések, megbetegedések leggyakoribb tünete a fájdalom. A fájdalom definícióját az IASP (International Association for the Study of Pain) még 1992-ben alábbiak szerint határozta meg: „A fájdalom aktuális vagy potenciális szöveti károsodással járó kellemetlen szenzoros és emocionális élmény”.

A mozgásszervi fájdalmak az egyik leggyakoribb panaszt jelentik világszerte, amivel a betegek orvoshoz fordulnak, és a várható élettartam növekedése a degeneratív ízületi megbetegedések gyakoriságának növekedéséhez vezet, megterhelve a betegeket és az egészségügyi rendszereket.

A közlemény röviden ismerteti a fájdalom okait és a fájdalomcsillapítás lehetőségeit. A rosszindulatú daganatos megbetegedésben szenvedők egy része a diagnózis felfedezésekor, illetve később nagyobb arányban jelez fájdalmat. A nemzetközi ajánlások alapján a hatékonyság, az adherencia növelhető kombinált készítmények adásával. A fájdalomcsillapítók mellékhatásai csökkenthetők a tramadol/paracetamol hatóanyagot tartalmazó tabletták használatával. Ezek egyéb indikációkban is biztonságosan alkalmazhatók. Hatástalanságuk esetén genetikai vizsgálatok elvégzése javasolt.

A diabeteses idegkárosodás egyik leggyakoribb manifesztációja a disztális szenzomotoros neuropathia, amely az alsó végtagok felől felfelé progrediál, fájdalommal, zsibbadással és érzetkieséssel jár. Ez a szövődmény a dia­beteses láb, valamint az amputáció egyik leggyakoribb rizikófaktora.

A vezető panasz felismerése a helyesen felvett kórelőzményen és fizikális vizsgálaton alapul. A leggyakoribb három vezető panasz, mellyel felkeresik a reumatológiai betegek az orvosukat: a fájdalom, a funkcionális károsodás és a deformitás. Ezek közül a fájdalom messze a leggyakoribb. Nemritkán többfajta panasz egyszerre is előfordulhat; így a fájdalom funkcionális vagy strukturális károsodással is járhat együtt. Ilyen esetben fel kell tenni a kérdést a betegnek, hogy melyik a legfontosabb panasza.

Az alapellátásban dolgozó orvosoknak érdemes fontolóra venniük a derékfájás azonnali fizikoterápiáját, írja az OTSZ Online.

A vezető panasz felismerése a helyesen felvett kórelőzményen és fizikális vizsgálaton alapul. A leggyakoribb három vezető panasz, mellyel felkeresik a reumatológiai betegek az orvosukat: a fájdalom, a funkcionális károsodás és a deformitás.

A legtöbb mentális betegségben szenvedő egyén nem erőszakos, illetve az erőszakos viselkedés általában csak átmeneti jellegű (Swanson 1996). Ugyanakkor számos közlemény (Pulay 2008, Fazel 2009) rámutatott az erőszakos viselkedés és egyes pszichiátriai betegségek kapcsolatára.

A hipertónia a stroke egyik legfontosabb rizikó faktora. A hipertónia megfelelő kezelése jelentősen csökkenti a stroke gyakoriságát. Ugyanakkor a hipertónia hosszú távú következményeként kognitív teljesítmény csökkenés, demencia alakulhat ki. Ezek megelőzéséhez, súlyosságának csökkentéséhez a megfelelő vérnyomás kezelés elengedhetetlen.

A hatékony savszekréció-gátlás bevezetése forradalmasította a felső tápcsatornai kórképek, így a nyelőcsőreflux betegség (GERD) kezelését. A leghatékonyabb savgátló szerek a protonpumpagátlók (PPI), amelyek hatékonyabban csökkentik a savszekréciót, mint a H2-receptor-antagonisták (H2RA). Ugyanakkor enyhe, ritkábban jelentkező GERD-tünetek, illetve remisszióban lévő betegek esetében a PPI mellett a H2RA is hatékony lehet.