A non-valvularis pivarfibrilláció (AF, atrial fibrillation) mellett fennálló stroke-kockázat csökkentésének széles körben alkalmazott módszere a non-K-vitamin-antagonista orális alvadásgátló szerekkel (NOAC, non-vitamin K antagonist oral anticoagulant) végzett első vonalbeli antithromboticus terápia.

A pitvarfibrilláció (AF, atrial fibrillation) a krónikus szívritmuszavarok leggyakoribb formája, melynek fennállásakor ötszörösére emelkedik a stroke kockázata. A pitvarfibrillációval összefüggő stroke és thromboembolia prevenciójának javasolt módszere a thromboprofilaxis.

A nem K-vitamin-antagonista orális alvadásgátlók (NOAC, non-vitamin K antagonist oral anticoagulant) paradigmaváltást hoztak a non-valvuláris pitvarfibrilláció (NVAF, non-valvular atrial fibrillation) kezelésében, mivel a K-vitamin-antagonistákkal (VKA, vitamin K antagonist oral anticoagulant) ellentétben nem teszik szükségessé az alvadási paraméterek rendszeres ellenőrzését, illetve alkalmazásuk kapcsán kevesebb gyógyszer-gyógyszer és gyógyszer-élelmiszer interakcióval kell számolnunk.

Az orális alvadásgátlókat (OAC, oral anticoagulant) gyakran használják a thromboemboliás események prevenciója céljából pitvarfibrillációban vagy vénás thromboemboliában szenvedő betegek számára. Az alvadásgátlás klasszikus szere a K-vitamin-antagonista warfarin, ám az utóbbi években nem-K-vitamin-antagonista hatóanyagokkal (NOAC, non-vitamin K antagonist oral anticoagulant) is bővült a rendelkezésre álló gyógyszerek köre. Utóbbiak előnye, hogy hatásosságuk tekintetében hasonlóak vagy jobbak a warfarinnál, biztonságossági profiljuk szempontjából azonban felülmúlják azt.

Az esendő állapot egy klinikai fogalom, melynek jellemzője szervezet biológiai tartalékainak kimerülése, a homeosztázis fenntartását biztosító mechanizmusok elégtelensége és a negatív egészségi kimenetelek iránti fokozott hajlam.

A direkt hatású orális antikoagulánsok szedésével járó major gasztrointesztinális vérzéses rizikó a hatóanyagok alkalmas megválasztásával, és a gyógyszeres kezelés néhány szempontjának figyelembevételével csökkenthető.

A nem-valvuláris pitvarfibrillációban szenvedő betegeknél történő apixabán-alkalmazás magas perzisztenciával társul, és a gyógyszeres kezelés hatásossága és biztonságossága az egyéb vizsgálatokban meghatározottakkal összemérhető - derül ki egy Németországban, nem szelektált betegpopuláción végzett prospektív vizsgálatból.

Az apixabán alkalmazása kedvezőbb klinikai kimenettel és alacsonyabb kórházi költségekkel jár, mint a warfarin- vagy a rivaroxabán kezelés - derül ki egy friss, USA-beli, retrospektív, real world data alapú elemzésből.