A rendszeres fizikai aktivitás ma már nem csupán az egészséges életmód egyik alappillére, hanem tudományosan igazolt, bizonyítékokon alapuló eszköz számos krónikus betegség megelőzésében és kezelésében. Az elmúlt évtizedek kutatásai egyértelműen igazolták, hogy a megfelelő mennyiségű és intenzitású mozgás kedvezően befolyásolja többek között a szív- és érrendszeri betegségek, a 2-es típusú cukorbetegség, az elhízás, a mozgásszervi problémák, valamint számos mentális egészségügyi kórkép kimenetelét. Mindezek ellenére a fizikai inaktivitás továbbra is a vezető népegészségügyi kockázati tényezők közé tartozik.
A rendszeres szűrővizsgálatok, a korai felismerés és a különböző orvosi szakterületek együttműködése kulcsszerepet játszanak a súlyos szövődmények és az idő előtti halálozás megelőzésében.
A génszerkesztés embriókban elvileg lehetőséget adhatna arra, hogy a súlyos genetikai betegségeket hordozó szülők egészséges gyermeket vállalhassanak, ám a módszer még nem biztonságos.
A balul sikerült kísérletek története ma is számos kérdést felvet arról, hogy mennyire befolyásolhatják az etikai megfontolások az orvosi kutatásokat, közli a Qubit.
A JAMA Network Open folyóiratban jelent meg az a vizsgálat, amelyben a kutatók azt elemezték, miként függ össze az objektíven mért fizikai fittség és az összes okból bekövetkező halálozás idősebb, 65 év feletti felnőttek körében.
A krónikus vesebetegség (CKD) napjaink egyik legjelentősebb, mégis súlyosan aluldiagnosztizált népbetegsége. A fenntartható egészségügyi ellátás érdekében a hangsúlynak a proaktív szűrésre és a korai kombinált terápiára kell áthelyeződnie.
Európa éppen most kapcsol magasabb fokozatba, a következő lépésekről pedig november 25-én a budapesti Digital Health Summit szakmai előadói is beszámolnak.
A GLP‑1 és a kettős GIP/GLP‑1 RA-kra adott terápiás válasz jelentős egyéni variabilitást mutat, ami felveti annak szükségességét, hogy jobban megértsük azokat a biológiai mechanizmusokat, amelyek meghatározzák, ki melyik gyógyszerre reagál kedvezően.