A 3. fokozatú neuroendokrin tumorok (NET G3) a magas malignitású neuroendokrin daganatok körülbelül 20%-át teszik ki, és ezen entitás közelmúltbeli azonosítása számos megválaszolatlan kérdést vetett fel a kezeléssel kapcsolatban. Ezeknek a betegeknek a prognózisa rosszabb, mint az 1-2. fokozatú jól differenciált NET-ben szenvedőké, de jobb, mint a 3. fokozatú rosszul differenciált neuroendokrin karcinómában szenvedőké. A jelenlegi konszenzusos nyilatkozat célja, hogy eloszlassa a bizonytalanságokat, és feltárja a NET G3-as betegek kezelésében rejlő kielégítetlen igényeket.

A peptidreceptor radionuklid terápia (PRRT) és a kapecitabin/temozolomid (CAPTEM) a metasztatikus hasnyálmirigy neuroendokrin tumorok (PNET-ek) szisztémás terápiájának sarokkövei. A klinikai gyakorlatban a legtöbb beteg egynél több kezelési rendet kap, és ezeknek a betegeknek az optimális kezelési sorrendje továbbra sem teljesen ismert. A szerzők a PRRT és a CAPTEM progressziómentes túlélésének (PFS) valós összehasonlítását mutatják be PNET esetén. Elemzésük szerint a klinikai eredmények összehasonlíthatók voltak a korábban közölt adatokkal a valós körülmények között, és mindkét kezelési rend esetében hasonlóak voltak. Az extrahepatikus áttétek nélküli betegek, valamint a MEN1, DAXX és/vagy ATRX mutációval rendelkező betegek PFS-e meghosszabbítható PRRT-vel.

A peptidreceptor radionukleid terápia (PRRT, újabb nomenklatúra szerint radioligand terápia [RLT]) szerepét előrehaladott PanNET betegeknél korábban nem mérték fel randomizált vizsgálat keretein belül. A szerzők az alábbiakban ismertetik a PRRT-¹⁷⁷lutécium-oktreotát tumorellenes hatékonyságát értékelő első multicentrikus, randomizált, nyílt, II. fázisú vizsgálat elsődleges eredményeit, amelyben az RLT-t közvetlenül hasonlították össze szunitinibbel.

A szédülés és egyensúlyzavar a klinikai gyakorlat gyakori, heterogén eredetű tünetegyüttese. A differenciáldiagnosztika a jóindulatú perifériás kórképektől az életet veszélyeztető centrális okokig terjed, ezért strukturált megközelítést igényel. A szédülés ellátásának kulcsa a szindrómaalapú triázs, a standardizált bedside tesztek szakszerű alkalmazása, a célzott képalkotás és a bizonyítékokon alapuló, lépcsőzetes terápia. 

A túlsúly és az elhízás okozta egészségügyi és gazdasági teher egyre sürgetőbb megoldást igényel. Az obezitás kezelésére irányuló törekvések eredményeként a diéta mellett hatékony gyógyszeres kezelési lehetőségek is elérhetők. A hatékonyság mellett a figyelem középpontjába került a kardiovaszkuláris biztonságosság, illetve a preventív hatás.

A GLP-1 és GIP receptorokra ható gyógyszerek képesek lehetnek csökkenteni az alkoholfogyasztás iránti vágyat, ezáltal új irányt nyithatnak az addiktológiai terápiák fejlesztésében.

Mivel az előrehaladott stádiumú vagy a kiújult eseteknél a kemoterápia eredményessége korlátozott, nagy várakozás övezte a biológiai terápiák bevezetését, amelyek az elmúlt 10-15 évben fokozatosan bekerültek az ellátási protokollokba.

A myasthenia gravis diagnosztizálását követő két éven belül fellépő myastheniás krízis jelentősen növelte a mortalitási rizikót, függetlenül attól, hogy milyen immunszuppresszív terápiát alkalmaztak.

A jóindulatú prosztata hiperplázia (BPH) az 50 év feletti férfi lakosság több mint felénél szövettanilag igazolható. (1)

Az egérkísérletek közben a LILRB4-et blokkoló antitesttel történő kezelése jelentősen lelassította a rák növekedését, írja a Portfolio.