Korunk egyik legnagyobb súlyú és jelentőségű betegségcsoportja a cukorbetegség, ami jelenleg a betegek számát és a kapcsolódó betegségeket is tekintve világjárványnak tekinthető.

A metabolikus szindróma (MetS) napjaink egyik legjelentősebb népegészségügyi kihívása, amely egy komplex anyagcserezavar és számos krónikus, nem fertőző betegség rizikótényezője.

A cukorbetegség kezelésére gyakran használatos hatóanyag csökkentheti a térdízületi artritiszben és túlsúlyban vagy elhízásban szenvedő emberek ízületi fájdalmát, és ezzel késleltetheti a térdprotézisek beültetésének szükségességét.

Az izmok és csontok leépülésének megelőzése érdekében fontos a D-vitamin- és kalciumpótlás, az idős betegek antidiabetikus kezelésének megválasztásakor pedig a hatékonyságon kívül figyelembe kell venni a kezelés mozgásszervi rendszerre gyakorolt hatását is.

Mivel a prediabétesz általában panaszt és tünetet nem okoz, felismerése csak szűrővizsgálattal lehetséges, amiben az alapellátásnak kiemelt szerepe van.

A demencia olyan kórállapot, amely közel 60 millió embert érint világszerte, globális előfordulása pedig drasztikusan emelkedik. Az elmúlt időszakban bizonyítást nyert, hogy az ehhez vezető betegség kezdete évtizedekkel megelőzi az első tünetek jelentkezését.

A címben szereplő kérdés nem új keletű, M. Fisher már a Brit Diabétesztársaság kongresszusán, 1996-ban Dublinban tartott „state of the art” előadásában provokatívan azt javasolta, hogy a cukorbetegséget úgy kellene definiálni, mint „korai szív- és érrendszeri halállal járó állapot, amely krónikus hiperglikémiával jár, és akár vaksággal és veseelégtelenséggel is járhat”. Azóta is sokan idézik, kifejezve, hogy a cukorbetegek jelentős hányada szenved kardiovaszkuláris betegségben, a szív-ér rendszeri betegség a halálozás leggyakoribb oka cukorbetegségben. A 2-es típusú diabétesz jelentős kockázati tényező a kardiovaszkuláris betegségek kialakulásában. Azonban nem lehet egyenlőségjelet tenni a kardiovaszkuláris betegség és a diabétesz közé. A 2-es típusú diabétesz mint összetett anyagcserezavar sokkal kiterjedtebben érinti a szervezetet, szinte minden szervét, szövetét. Számos kórfolyamatot elindítva, vagy felgyorsítva vezethet szövődményekhez, melyek között a szív-ér rendszert érintőek a gyakoriságuk és magas halálozási kockázatuk miatt bírnak kiemelkedő jelentőséggel. A kardiovaszkuláris betegségek a szív és az erek rendellenességeit foglalják magukban, kialakulásukban fontos szerepük van az anyagcsere-betegségeknek. A svéd diabéteszregiszter adatai alapján az utóbbi évtizedekben csökkent a 2-es típusú cukorbetegek szív-ér rendszeri szövődmények miatti halálozása, azonban még így is jelentősen magasabb az átlagpopuláció halálozási adataihoz viszonyítva. A csökkenésben jelentős szerepe van az újabb antidiabetikumoknak és kezelési elveknek.

A címben szereplő kérdés nem új keletű, M. Fisher már a Brit Diabétesztársaság kongresszusán, 1996-ban Dublinban tartott „state of the art” előadásában provokatívan azt javasolta, hogy a cukorbetegséget úgy kellene definiálni, mint „korai szív- és érrendszeri halállal járó állapot, amely krónikus hiperglikémiával jár, és akár vaksággal és veseelégtelenséggel is járhat”.

A fejlett országokban az idős populáció növekszik a leggyorsabban, ami komoly kihívást jelent a társadalom és az ellátórendszer számára. Az idős cukorbeteg populáció heterogén, és kezelésük komplex feladat, ahol a hatékony glükózszabályozás és a kockázatok minimalizálása közötti egyensúlyra kell összpontosítanunk.

Magyarország elöregedő társadalom, és az idős populáció növekedésével megnő a sürgősségi ellátást felkereső idősek aránya, ami jelentős terhet ró az egészségügyi ellátórendszerre. A magas életkorhoz gyakran társuló, halmozott krónikus betegségek, a polifarmácia és a delírium előfordulása miatt az idősek ellátása komoly kihívást jelent.