A gyulladásos bélbetegségek (IBD) számos komorbiditással társulhatnak. Az elmúlt években nagy hangsúlyt fektettek az IBD-s betegek fokozott vénás és artériás tromboembóliás rizikójára, melynek hátterében a megváltozott patofizológiájú véralvadási kaszkád véleményezhető.
A Debreceni Egyetem Klinikai Központ Sebészeti Klinikája a betegbiztonság és a műtéti pontosság növelése érdekében egy csúcskategóriás gamma szonda rendszerrel bővítette eszközparkját.
Az orvos-esztétikai beavatkozások piaca az elmúlt években dinamikus növekedésen ment keresztül. A páciensek körében tapasztalható növekvő igény széles körű szolgáltatói kínálatot eredményezett: mára egészségügyi szakirányú képesítéssel rendelkező személyek (orvosok, illetőleg szakdolgozók), valamint egészségügyi szakirányú képesítéssel nem rendelkező személyek (pl. kozmetikusok) nagy számban vannak jelen a piac szolgáltatói oldalán. E sokszínűség ugyanakkor magában hordozza a bizonytalanságot is, hiszen a kompetenciahatárok elmosódása a páciensek biztonságát, valamint a kezelésekért, beavatkozásokért fennálló szakmai-, jogi- és etikai felelősséget egyaránt érinti.
A szédülés és egyensúlyzavar a klinikai gyakorlat gyakori, heterogén eredetű tünetegyüttese. A differenciáldiagnosztika a jóindulatú perifériás kórképektől az életet veszélyeztető centrális okokig terjed, ezért strukturált megközelítést igényel. A szédülés ellátásának kulcsa a szindrómaalapú triázs, a standardizált bedside tesztek szakszerű alkalmazása, a célzott képalkotás és a bizonyítékokon alapuló, lépcsőzetes terápia.
A túlsúly és az elhízás okozta egészségügyi és gazdasági teher egyre sürgetőbb megoldást igényel. Az obezitás kezelésére irányuló törekvések eredményeként a diéta mellett hatékony gyógyszeres kezelési lehetőségek is elérhetők. A hatékonyság mellett a figyelem középpontjába került a kardiovaszkuláris biztonságosság, illetve a preventív hatás.
Mivel az előrehaladott stádiumú vagy a kiújult eseteknél a kemoterápia eredményessége korlátozott, nagy várakozás övezte a biológiai terápiák bevezetését, amelyek az elmúlt 10-15 évben fokozatosan bekerültek az ellátási protokollokba.
Az új eszköz harmincszor pontosabban képes a célterületet stimulálni, mint a korábbi DBS módszerek, így fontos szerepe lehet például a Parkinson-kór terápiájában.