Ahhoz, hogy minél pontosabb diagnózist lehessen felállítani, a lezajlott rohamot minél nagyobb pontossággal kell rekonstruálni, így az anamnézis, különösen a heteroanamnézis és a provokáló tényezők felderítése kiemelkedő jelentőségű.

A Lennox–Gastaut-szindróma (LGS) egy ritka, heterogén etiológiájú, gyermekkori indulású epilepsziabetegség. A rohamok kezelését a terápiarezisztencia, a következményes kognitív hanyatlás, valamint az egységes terápiás elvek hiánya is nehezíti.

Az epilepsziabetegség nem megfelelő kezelése jelentős mortalitási rizikót jelent. A farmakológiai terápia fokális rohamok esetén 57, míg generalizált esetekben 85 százalékban eredményez rohammentességet.

A Lennox–Gastaut-szindróma (LGS) egy ritka és igen súlyos epilepsziabetegség. 55 évvel ezelőtt írta le először a kórképet a marseille-i Henri Gastaut, majd a jellegzetes EEG- (elektroenkefalogram) eltéréseket a Bostonban dolgozó William Lennox.

Stroke-ot követően a betegek viszonylag jelentős hányadánál jelentkezik egy vagy több alkalommal nem provokált görcsroham.

A vénás brivaracetám adása halmozódó fokális vagy fokális kezdetű epilepsziás rohamok esetén (főként a korai szakban alkalmazva) ideális választás lehet, különösen multimorbid, politerápiát kapó betegek esetén.

A mindennapi gyakorlatban nem ritka, hogy az epilepsziás betegnél egyidejűleg súlyos társbetegségek állnak fenn. Az összefoglalóban szeretném bemutatni, milyen szempontokat szükséges a szokásosokon kívül mérlegelni az antikonvulzív terápia választásánál, vagy a már jól beállított betegünknél szükség lehet a terápia újragondolására. Két beteg példáján mutatom be a felmerülő lehetőségeket: egy multimorbid, pitvarfibrilláló és egy glioblastomás betegnél. A gyógyszeres interakciók mellett a tumor jellegzetessége is befolyásolja a kezelést.

A súlyos társbetegségekkel küzdő epilepsziás betegeknél különösen fontos az egyénre szabott terápia.

A brivaracetám (BRV) az új generációs antiepileptikumok közé tartozik, a levetiracetám származéka.

A gyermekneurológia területén az epilepsziás megbetegedések és azok differenciáldiagnosztikai problémája a leggyakoribb kihívás. A gyermekkori epilepszia gyakorisága 1%, a fiatalon induló rohamok hátterében gyakran perinatalis sérülés vagy agyi fejlődési rendellenesség áll.

Világszerte 50 millió embert érint az epilepszia betegség. A fokális rohamok legsúlyosabb formája a fokális roham másodlagos generalizációval, amely az ILAE új nómenklatúrájában fokálisan induló bilaterális tónusos-klónusos roham néven szerepel.