A vezeték nélküli homloktapasz a közeli infravörös spektroszkópia (NIRS) technológiáját felhasználva, az agy-gerincvelői folyadék mennyiségének és optikai dinamikájának valós idejű változásai alapján, noninvazív módon követi nyomon és különíti el az alvási fázisokat.
A mikroglia túlzott reakciója az oka a betegséget kísérő súlyos alváshiánynak – átmeneti blokkolása segíthet a kognitív hanyatlás mérséklésében. A mostani eredmények szerint a probléma sokkal inkább egy túlzott mértékű, egész agyra kiterjedő immunválasz következménye.
Organoidokon végzett vizsgálatokban két ismert, más betegségek kezelésében használt szer is hatékonynak bizonyult a fejlődési rendellenesség terápiájában.
A sürgősségi differenciáldiagnózis célja a súlyos, tüneti fejfájások mielőbbi felismerése és a megfelelő ellátási út kijelölése, melynek kulcsa a részletes anamnézisfelvétel és az alapos fizikális vizsgálat.
A Gélisse és munkatársai által készített történeti áttekintés azt mutatja be, hogyan vált a Lennox–Gastaut-szindróma (LGS) egy kezdetben főként EEG-alapon azonosított jelenségből napjainkra jól körülírható, elektro-klinikai epilepszia-szindrómává. A szerzők hangsúlyozzák, hogy a súlyos, elesésekkel és fejlődési/kognitív romlással társuló gyermekkori epilepszia fogalma már a 18–19. századi klinikai leírásokban megjelent (pl. gyakori „drop attack”-szerű események), azonban az LGS valódi karakterizálását az EEG korszaka tette lehetővé.