2020. október. 26., hétfő - Dömötör.

Purebl: Együtt kell élnünk a bizonytalansággal

A Növekedés.hu beszélgetett Purebl György pszichiáterrel, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének igazgatójával.

A világ számos pontján folynak kutatások jelenleg is a koronavírus-járvány társadalmi, gazdasági következményeivel kapcsolatban. Önöknél zajlik ilyen jellegű vizsgálat?

Tervezünk kutatást a Covid-19 pandémia társadalmi és pszichológiai hatásával kapcsolatban, illetve részt is veszünk egy olyan nagyszabású európai projektben, amely időközben kiegészült egy ilyen irányú fókusszal. A vizsgálat célja alapvetően azoknak a beavatkozási lehetőségeknek a meghatározása, amelyekkel mérsékelhető a stressz, megelőzhető a depresszió és ezzel a hatékonyságcsökkenés, illetve az öngyilkosság a kis– és középvállalkozások dolgozói körében. Ezen belül keressük a választ arra, hogyan tudjuk a koronavírus-járvány miatt krízisbe került embereket a munkahelyükön keresztül pszichésen támogatni.

(...)

Sok tudós van azon a véleményen, hogy ha a koronavírussal meg is birkózunk, a hasonló helyzetekre immár hosszabb távon fel kell készülnünk. Fel lehet ilyesmire egyáltalán lelkileg vérteződni? És ha igen, mégis, hogyan?

Az emberiség történetében hosszú ideig voltak olyan hosszú időszakok, amikor a lakosság döntő része teljes létbizonytalanságban élt generációkon keresztül. A fertőző betegségek okozta járványoktól a világ tulajdonképpen csak az elmúlt száz évben érezheti magát biztonságban, ami mindössze egy nyúlfarknyi időszak az emberiség történetében. Mindezek miatt a közösségek, kultúrák számos megbirkózási készséget fejlesztettek ki a tartós létbizonytalansággal való együttélésre. Ezeket a készségeket kell most újrafelfedeznünk és újratanulnunk.

Hogyan tudnak önök ebben segíteni?

Ezeknek a készségeknek az újrafelfedezése már a járványtól függetlenül megkezdődött, hiszen eddig is éltek rendkívül létbizonytalan helyzetben lévő emberek, csak sokkal kevesebben – ilyen módszer például a ma annyira divatos mindfulness módszere. A WHO-nak van például egy, kifejezetten a lockdown-ra kihegyezett programja, ami arról szól, hogyan lehet kifejezetten telefonon segítséget nyújtani gyorsan, egyszerűen a krízisben lévő pácienseknek. Mi ebben is részt veszünk.

Az intézet Pszichoszomatikus Szakrendelőjében sok olyan zavarral foglalkoznak, amit az országban kevés helyen kezelnek, ilyen például az evés-, a testkép-, a szexuális és az alvászavarok, de különböző szorongásos problémákkal is fordulnak önökhöz. Itt is tudott működni a telefonos segítségnyújtás?

A járvány kezdetétől végeztünk online pszichoterápiás segítségnyújtást, még a rendelet megjelenése előtt kialakítottuk ennek szabályrendszerét.

A páciensek mekkora hányada tudott élni ezzel?

A mi betegeink körülbelül a 20 százalékánál nem lehetséges az online terápia, de akiknél igen, azok örömmel vették ezt a lehetőséget. A járvány csillapodásával sokan ismét igényelték ugyan a személyes találkozást, de a fertőzöttek számának újbóli emelkedésével most ők is ismét az online terápiát preferálják. Érdekes megfigyeléseket tettünk: például az online ülésekkel kapcsolatban sokkal nagyobb a betegek fegyelme, nem késnek, és sokkal kevesebbszer mondják le az üléseket, mint a személyes terápiák esetében.

A teljes interjút a Növekedés.hu közli.

(forrás: Növekedés.hu)
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!