2020. április. 08., szerda - Dénes.
hirdetés
hirdetés

Nem nyert bizonyítást a pluszként bevitt K2-vitamin előnyös csonthatása

A Magyar Osteoporosis és Osteoarthrologiai Társaság állásfoglalásáról

2014-ben dr. Szili Balázs és dr. Takács István összefoglaló munkája nyomán a Magyar Osteoporosis és Osteoarthrologiai Társaság (MOOT) vezetősége ajánlást adott ki a K2-vitamin csontanyagcserére gyakorolt hatásaival kapcsolatban, amelyet 2016 tavaszán kiegészítettek a legújabb nemzetközi közlemények eredményeivel. A legfrissebb, megújított anyag a társaság weboldaláról szabadon, ingyenesen hozzáférhető.

hirdetés

A MOOT elnöksége és a társaság tagjai azért tartották fontosnak a szakmai állásfoglalás elkészítését, mert a témában ez idáig magyar nyelven semmilyen tudományos fórumon nem jelent meg irodalmi áttekintés. A fellelhető, nem tudományos igényességgel összeállított tájékoztató anyagok sokszor félrevezetőek voltak, egymásnak ellentmondó vagy nem megalapozott információkat tartalmaztak a K2-vitamin csontszövetben betöltött szerepéről. Az ajánlás legfőbb apropója azonban az volt, hogy nem szakmai közlemények egyre gyakrabban népszerűsítették a laikus közönség számára a K2-vitamint az osteoporosis prevenciójának és kezelésének hatékony eszközeként. Ugyanakkor a K2-vitamin sem a magyar, sem az európai vagy amerikai protokollokban nem szerepel az antioszteoporotikumok eszköztárában. Ennek ellenére számos médiumban találkozhatott az olvasó a K2-vitamin-szupplementáció pozitív csonthatásait taglaló publikációkkal. A háziorvosi, illetve a szakrendeléseken megjelent páciensek egyre jelentősebb aránya kért tájékoztatást a K2-vitamin csontritkulásban vagy annak megelőzésében való alkalmazhatóságáról a különféle médiafelületeken gyűjtött ismeretei alapján. Az ezzel kapcsolatos szakszerű betegtájékoztatók, valamint a hazai orvosszakmai összegzés hiánya e területen tette szükségessé egy olyan szakmai ajánlás elkészítését, amely tudományos módszerekkel igazolt, bizonyítékokon alapuló kutatási és multicentrikus, randomizált, kontrollált klinikai vizsgálatok, valamint metaanalízisek eredményeit foglalja magába. De ettől függetlenül a szerzők a fenti kritériumoknak nem megfelelő tudományos folyóiratcikkeket is áttekintették és értékelték. Így ma egy, a lényeget átfogó, aktuális, könnyen átlátható és pontos ismeretanyag áll a szakemberek és a lakosság rendelkezésére.

K-vitamin-szükséglet

Általánosságban elmondható, hogy az emberi szervezet K-vitamin-szükségletét (90–120 µg/nap) a változatos, kiegyensúlyozott étrend megfelelő mértékben fedezi. K1-vitamin (phyl­lo­quinon) elsősorban a zöld leveles növényekben található. K2-vitamint (menaquinon) legnagyobb mennyiségben a vastagbélben található anaerob baktériumok szintetizálnak, de forrásaként megemlíthetők még a fermentált élelmiszerek is, mint pl. a sajtféleségek. Ebből következően K-vitamin-hiánnyal csak súlyos felszívódási zavarokban, valamint hosszú távú antibiotikum-kúra következtében kialakuló dysbacteriosis vagy parenteralis táplálás esetén kell számolni.

A K-vitamin biztosítja a speciális poszttranszlációs módosítást, a gamma-karboxilációt végző enzimek működését azok kofaktoraként. Ilyen K-vitamin-dependens fehérjemodifikáció főként a véralvadási kaszkádban, illetve a csont szerves állományában (pl. az oszteokalcin és a mátrix-Gla-proteinek esetén) történik. Az oszteokalcin a csontszövet mátrixát alkotó, nem kollagén típusú molekulák legfontosabb és legnagyobb mennyiségben megtalálható tagja. Szérumszintje a csontátépülés mértékéről ad információt.

Klinikai vizsgálatok a K2-vitaminnal

Szakirodalmi adatbázisokban összesen nyolc humán, kontrollcsoportos, kettős vak klinikai vizsgálatot találtak a K2-vitamin csonthatásainak vonatkozásában, amely megfelel a különböző hatóanyagok bevezetését megelőző biztonságossági és hatásossági vizsgálatok szabályainak. A megfigyelések során leggyakrabban menaquinon-4 formát alkalmaztak, farmakológiai dózisban (1,5–45 mg). Emellett több esetben kalcium- és D-vitamin-pótlással is kiegészítették a kezelést. Az eredmények igazolták, hogy a K-vitaminok nélkülözhetetlenek az oszteokalcin kialakulásához és funkciójának betöltéséhez. Kimutatták, hogy a kezelés hatására szignifikánsan csökkent az alulkarboxilált oszteokalcin szintje. Két ázsiai vizsgálatban posztmenopauzás osteoporosisban szenvedő nők kaptak K2-vitamint napi adagolásban. A kezelt csoportban 1,2, illetve 1,74%-kal emelkedett a lumbalis gerincen mért BMD-érték a kontrollhoz képest. Azonban a csont ásványianyag-tartalmának javulását nagy esetszámon, posztmenopauzás, nem oszteoporotikus nők bevonásával európai, illetve észak-amerikai populációkban nem sikerült elérni. Egy görög résztvevőkkel zajlott vizsgálatban teljestest-BMD-növekedést detektáltak a K2- és K1-vitamint kapó intervenciós csoportokban, de az adatokat korrigálva a szérum 25(OH)D-vitamin-koncentrációra, illetve az étrendi kalciumbevitelre a különbség eltűnt. Törésprevenciót vagy a törési rizikó csökkenését egyik vizsgálat során sem tudták egyértelműen bizonyítani K2-vitamin-adagolást követően.

A vizsgálatok heterogenitása miatt nehéz összefoglaló következtetéseket levonni, azonban elmondható, hogy nincs olyan tudományosan alátámasztott adat, amely szerint egészséges, vegyes étrend és normális bélflóra mellett további K2-vitamin bevitele lenne indokolt.

A megfelelő esetszámú és elrendezésű klinikai vizsgálatok eredményei nem igazolták vagy erősítették meg, hogy a K2-vitamin bármilyen dózisban megelőzi a csontritkulás vagy az oszteoporotikus, kis traumára bekövetkező törések kialakulását. A csontritkulás terápiájának pedig fő célja a törésprevenció.

Napjainkig nagyszámú vizsgálat igazolta a D-vitamin és a kalcium csontritkulást megelőző hatékonyságát. Továbbá kimutatták, hogy a csontanyagcsere és a csontképződés szempontjából elsődleges szerepe a D-vitamin-pótlásnak, a kalciumbevitelnek, valamint a rendszeres testmozgásnak van.

A K2-vitamin a csont ásványianyag-tartalmát kismértékben vagy mérsékelten növelte bizonyos mért pontokon, elsősorban az ágyéki gerincszakaszon. Azonban Magyarországon is rendelkezésre állnak a leírt BMD-javulást többszörösen meghaladó, bizonyítottan effektív csontdenzitást emelő hatóanyagok és gyógyszeres kezelések az osteoporosisos betegek részére.

Abszolút ellenjavallat

Fontos, hogy a K1- és K2-vitamin alkalmazása K-vitamin-antagonista véralvadásgátló terápián (acenocoumarol – Syncumar® vagy warfarin – Marfarin®, Warfarin Orion®) lévő betegeknél kifejezetten ellenjavallt, veszélyes és tilos. Ugyanis a két vitamin a kezelést hatástalaníthatja, ami akár halálos szövődményekkel járó thromboemboliás eseményhez vezethet. Ezt azért is lényeges kiemelni, mert mind az osteoporosis irányában, mind pedig a véralvadásgátlóval történő kezelés legfőképpen az idősebb populációt érinti, így a két betegcsoport sok esetben átfedhet egymással.

Az állásfoglalás ismertetésének konklúziójaként elmondható, hogy K2-vitamin szedése a csontanyagcsere szempontjából nem jár további előnyökkel az egészséges, osteoporosisban nem szenvedő személyekben. Alkalmazása K-vitamin-antagonista antikoaguláns kezelés mellett veszélyes. Magyarországon az osteoporosis terápiájaként a vonatkozó szabályok szerint rendelhető leghatékonyabb, közfinanszírozottan elérhető gyógyszerek állnak a csontritkulásban szenvedő betegek rendelkezésére.

Dr. Balla Bernadett

Semmelweis Egyetem, 

I. Sz. Belgyógyászati Klinika, Budapest

 

Dr. Balla Bernadett
a szerző cikkei

hirdetés

cimkék

Olvasói vélemény: 6,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!