hirdetés
2021. december. 03., péntek - Ferenc, Olívia.
hirdetés

Építkeznünk kell, nem bontanunk

Török Krisztina nem számít nagy ellenállásra az átalakításkor (folytatás)

Bár sokan úgy érzik, nagyon lassú a változás az egészségügyben, a háttérben megállás nélkül folyik a szakmai munka. Török Krisztina, a Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet (GYEMSZI) főigazgatója szerint az intézmények 80 százaléka már most tudja, melyik progresszivitási szinthez tartozik, azaz mivé kell átalakulnia, mire érdemes pályáznia. Az új háttérintézményi vezető nem számít nagy ellenállásra az átalakítás során, s mint mondja: minden kommunikációs eszközt igénybe vesznek annak érdekében, hogy az új rendszer mindenki számára kristálytiszta legyen.

Folytatás az előző oldalról.

Bár a nyár ellenére komoly háttérmunka folyik, az ágazatban dolgozóknak és a kívülállóknak mégis az az érzésük, mintha folyamatos késésben lennének. A kormány május végén elfogadta a Semmelweis Tervet, de csak június végén jelent meg a határozat. Eredetileg májusra ígérték, hogy minden intézmény tudni fogja, mi lesz vele jövőre, mire érdemes az átalakításhoz pályáznia, aztán júniust mondtak, de még mindig nem tudunk erről semmit. Pillanatnyilag hogy áll az egészségügyi kataszter?

– Való igaz, a korábban mondottakhoz képest jelenleg egy hónapos csúszásban vagyunk, de rengeteg feladatot kellett megoldanunk. A felméréssel egyidőben kellett felállnia a GYEMSZI-nek. Ahhoz, hogy a progresszivitási szinteket megfelelően állapítsuk meg, létre kellett jönnie az új szakmai kollégiumi rendszernek. Az egész folyamat ráadásul az uniós elnökség idejében zajlott, és én nem számoltam azzal, hogy mindez az államigazgatásban történik... Magam is izgultam, de szakmai szempontból sem a kormány, sem a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium nem emelt egyetlen kifogást sem. Mindössze a források felhasználásával kapcsolatban tett fel kérdést a nemzetgazdasági tárca.

– Július végére tehát mindent tudunk?

– A szakértői csapat a hónap végére leteszi az államtitkárság asztalára az adatokat, amelyeket még elemezni kell. A nyaralásokkal azonban tényleg van egy kis probléma. Az államtitkár úrnak a párbeszéd az egyik legfontosabb munkaelve: meg kell szerveznie, miként tudja az átalakulás konkrét lépéseit még a nyáron átbeszélni az egyes intézményekkel.

És ha mégsem lesz megegyezés? Ha valahol szeptemberre mondjuk úgy döntenek, mégis ki akarnak maradni a rendszerből, felvállalja-e az államtitkárság, hogy maga dönt ezekben a kérdésekben?

– Eddig is minden így történt. Hosszú egyeztetési folyamat volt, azokban a kérdésekben viszont, amelyekben valamiért nem sikerült a feleknek egyezségre jutniuk, az államtitkárság döntött. Magam nagyon kevés olyan esetről tudok, amelyben nem sikerült kompromisszumra jutni. Biztos vagyok benne, hogy az államtitkár úr végig a megegyezésre törekszik. Mindez lassú folyamat, magam is őszre teszem azt az időpontot, amikorra a konkrét döntések megszülethetnek. Az biztos, hogy Szócska Miklós sosem fog körzőt venni a kezébe annak érdekében, hogy meghúzza egy-egy ellátási térség határait.

– Ennek megfelelően mikorra várhatók az átalakítást segítő uniós pályázati kiírások?

– Vannak olyan részei a Társadalmi Infrastruktúra Operatív Programnak, amelyek ősz elején, mások a közepén jelenhetnek meg. Mindez azon múlik, miként sikerül az egyeztetés, de én nagyon optimista vagyok. Pozitívak a tapasztalataim az intézményekkel kapcsolatban. Azt kell mondjam, 80 százalékuk már most tudja, melyik progresszivitási szinthez tartozik, s talán 20 százalékra igaz, hogy nem feltétlenül jól pozícionálja magát. Akik benne dolgoznak a rendszerben, csaknem ugyanazokat a megoldásokat javasolták, mint mi.

Azaz, lényegében nem számít ellenállásra?

– Nem nagyon.

– És mennyire írhatja felül az önkormányzati törvény, ha úgy tetszik, a politika az önök elképzeléseit?

– Ez elképzelhető. Az önkormányzati törvény mindenesetre elkészülhet augusztusban, ami megadja az irányt a testületeknek.

– Jelenleg úgy tűnik, hogy a fekvőbeteg-intézmények államiak lesznek, a járóbeteg-ellátást végzők és a háziorvosok maradnak önkormányzati kézben. Ezt tartalmazza legalábbis a belügyi tárca koncepciója, igaz, a polgármesterek még tiltakozhatnak, mint oly sokszor, ha polgáraik tüntetnek a kórházaikért...

– Igen, jelenleg ez a tervezet, de erre vonatkozó döntés még nem született. Éppen ezért én sem mennék bele semmilyen találgatásba. Vannak szakmai érveink a számunkra elfogadható változatról, ezeket a tárgyalásokon érvényesítjük.

Reálisnak tartja a 6–9 hónapot a fővárosi államosításra?

– Abszolút. Jelenleg négy munkacsoportban dolgozunk, és itt sem a megegyezés szándéka hátráltatja a munkát, hanem az, hogy még nem tudni, milyen jogszabályt kell alkotni a kérdésben. Azt gondolom, szakmailag szoros határidőt tűztünk ki, de ha a jogszabályi kérdések tisztázódnak, bőven beleférünk az időbe.

– És továbbra is igaz az állítás, hogy jövőre már új egészségügyi rendszer működik?

– 2012 a változás éve lesz. A GYEMSZI-ben a betegútszervezés vázmódszertana már idén karácsony körül elkészül, de azt az egyes térségekben még finomítaniuk kell majd a kollégáknak.

– Örülök, hogy ezt mondja, mert kissé meglepő volt, hogy miközben szinte mindenki elismeri, hogy az egészségügy egyik legnagyobb problémája a szervezetlenség, a betegútszervezés módszertana a kormányhatározat szerint csak jövő nyárra készül el...

– Szerintem még az is elképzelhető, hogy a GYEMSZI már őszre elkészül a munkával, annak a szervezetnek a felállása azonban, amely a térségekben dolgozik, feltehetően törvényalkotást is igényel, és mi gyakran elfelejtjük, hogy az államigazgatásban lassúak a folyamatok...

– Azt mikor tudják meg az orvosok és a betegek, hogy az új rendszerben pontosan mi lesz a teendőjük? A mentőt kell hívniuk, vagy egy új központot?

– Az elkövetkező időszak egyik legnagyobb feladata, hogy mindenki számára világosak legyenek a változások. Az államtitkárság nagy médiakampányra készül, amelyben számítunk majd az egészségügyben dolgozók segítségére is. Az új rendszer inkább Budapesten lehet majd kérdés, másutt valószínűleg nem okoz problémát. A főváros a többi térséghez képest, a fejlesztési forrás hiánya miatt egyébként mindig kicsit hátrányban lesz, de azért itt is látok kiutat.

– Bizakodása, optimizmusa a kezdetektől töretlen, ám a rendszerváltozás óta eddig minden egészségügyi reformterv elvérzett. Van olyan részelem, amelynek meghiúsulása miatt felállna?

– Ilyen lett volna, ha a Semmelweis Tervből nem valósul meg az ellátás- és a betegútszervezés. Ezen azonban túl vagyunk. A kormány elfogadta a határozatot, ebben már nem lesz változás. Mivel azonban az egészségügyben katasztrofális a pénzhiány, akkor is elgondolkodnék a lemondáson, ha az integrációból és a nemrégiben elfogadott új adóból befolyt megtakarítást a kormány vállalása ellenére mégsem az egészségügyben használnák fel.

Köbli Anikó
a szerző cikkei

(forrás: MedicalOnline)
hirdetés

Könyveink