hirdetés
2019. március. 22., péntek - Beáta, Izolda.
hirdetés

Már több mint 700-an csatlakoznának a fogorvosok munkalassításához

Ahogy csökken a jövedelem, úgy nő a körzeti fogorvoshoz járók aránya – írja a Magyar Nemzet egy a tiltakozó akció fő szervezője által készített, nem reprezentatív Facebook-felmérésből.

hirdetés

Keszthelyen a tb-betegeket hat fogorvos látja el. Egyikük, Nagy Ákos országszerte azzal szerzett ismertséget, hogy 2017-ben munkalassító demonstrációt szervezett az állami fogászatok ellehetetlenülése ellen tiltakozva. Mivel a helyzet érdemben azóta sem változott, most ismét tiltakozó akciót szervez, amelyhez eddig több mint hétszázan jelezték csatlakozási szándékukat. Köztük van a szintén a városban praktizáló Lőrincz Rita és a gyenesdiási Novák Zsuzsanna. Nagy Ákosnál velük és Bruncsics Zoltánnal is találkozom. Utóbbit már nem érinti közvetlenül a probléma, ugyanis 2016 decemberében szerződést bontott a tb-vel, azóta csak magánpraxist működtet, írja a lap.

– Amikor kiszálltam, a praxisom működtetésére havonta 500 és 600 ezer forint közötti összeget kaptam az egészségbiztosítótól. Ebből kellett (volna) állnom minden költséget, többek között a saját fizetésemet, az asszisztens bérét, a járulékokat, a rezsit, az anyagköltséget, a gépek amortizációját. Az ügyeletért a város még 2007-ben körülbelül 4000 forintos óradíjat állapított meg, ebből az én nettó óradíjam 1149, az asszisztensemé 574 forintra jött volna ki. Ennyit kaptunk a betegek ellátásáért szombaton, vasárnap és ünnepnapon. Nem véletlen, hogy mára országszerte alig néhány tucatra apadt azok száma, akik hajlandók alapellátási fogászati ügyeletet vállalni.

Lőrincz Rita, aki a mai napig fogad tb-betegeket, változatlan helyzetről számol be.

– A praxis működtetésére jelenleg havonta 900 ezer forintot utal a társadalombiztosító. Ebből a saját, az asszisztensem, valamint a takarító bére 400 ezret, a járulékok 283 ezer forintot visznek el, ezzel már majdnem 700 ezer forintnál tartunk, és még egyetlen fillér rezsit sem számoltam, nem vettem egyetlen gramm tömőanyagot. A fogászati gép negyedévenkénti szervizének 100-150 ezer forint a költsége, a rendelőt évente festetni kell, és az épületet is karbantartani, hiszen a rendelőt a saját házamban működtetem.

A praxisomhoz 4800 felnőtt és 1200 gyerek tartozik, utóbbiakat iskolafogászat keretében látom el szerdán és pénteken. Ez összesen hatezer ember.
Nagy Ákos emlékeztet: a kormány 2017 őszén ígéretet tett arra, hogy a fogászati kasszát két-három éven belül felzárkóztatja a háziorvosihoz. Mivel erre egyelőre nem látszik szándék, a rendelési időket kell a rendelkezésre álló forráshoz igazítani, azaz megfelezni a jelenlegi jellemzően napi hat órát. Ez azonban senkinek nem lehet az érdeke, mert ez oda vezetne, hogy a nem egy helyen már most is három-öt éves fogszabályozási várólista hat-tíz évre nőne, sőt még egy sima „SZTK-s tömésre” is körülbelül egy évet kellene várni. Ezért is fontos megérteni, hogy ennyi pénzből nem lehet mindenki számára elérhető, elfogadható minőségű ellátást biztosítani.

– 2001-ben 1600 forint jutott minden egyes magyar állampolgár fogászati ellátására, akkor egy esztétikus tömés piaci ára 2900-3200 forint körül mozgott. 2018-ban ugyan az egy lakosra jutó összeg 3000 forintra nőtt, egy esztétikus tömés azonban már 10-15 ezer forintba került. Ehhez képest egy tömésért az egészségpénztár ma csak bruttó mintegy 2000 forintot utal a fogorvosoknak. Ennek ellenére, aki állami fogorvoshoz megy, nem kap fapadosabb ellátást, de nem is csúcskategóriás, tubusonként 20 ezer forintos anyaggal tömik be a fogát, amikor van jó minőségű, de csak középkategóriás, 5600 forintos tömőanyag is – mondja Nagy doktor.

Novák Zsuzsanna szerint a probléma forrása, hogy a fogorvoslást sem a politikai, sem a laikus közgondolkodás nem tekinti az egészségügyi alapellátás részének. Pedig nagyon is az, mert ahogyan a háziorvosi, a fogászati alapellátás is önkormányzati feladat. Ráadásul a praxisprivatizációk óta mindkét ellátási formát vállalkozásban látják el a doktorok, a háziorvosról mégsem jut eszébe soha senkinek, hogy magánorvos.

A Bokros-csomag a legtöbb fogászati kezelést térítéskötelessé tette, majd 2001-ben ismét térítésmentes lett az ellátás. Nagy Ákos szerint azonban ez utóbbi tényről egyszerűen nem vesznek tudomást a döntéshozók. Az alapellátó fogászatokon 2008-ban az egy órára jutó finanszírozási díj 4872 forint, 2017-ben 6356 forint volt. Nagy Ákos megismételte: sokan azt hiszik, hogy ez az orvos nettó bére, és nem értik, mi a probléma.

Bruncsics Zoltán azt hangsúlyozza, hogy a tét nem a fogorvosok megélhetése, hiszen többségük számára reális alternatíva a magánpraxis vagy a külföldi munkavállalás. A kérdés az, lesz-e, aki azokat a betegeket is ellátja, akiknek nem telik magánorvosra.

A kérdés azért is különösen indokolt, mert ahogy csökken a jövedelem, úgy nő a körzeti fogorvoshoz járók aránya – derül ki a tiltakozó akció fő szervezője által készített nem reprezentatív Facebook-felmérésből. A körzeti fogorvoshoz járók többsége csak panasz esetén keresi fel az orvost, ami két következménnyel jár: egyrészt a tb-fogászatokon csapódnak le az elhanyagolt, nehezebb esetek, ahol a fogak menthetetlenek, a kezelés kellemetlenebb lehet. Sok esetben pedig ez a táptalaja annak a sztereotípiának, hogy a „körzeti fogorvosok csak húzni tudnak”. Ennek ellenére a felmérés szerint még a körzeti rendelőben dolgozó kollégákkal is több mint nyolcvan százalékban elégedettek.

A teljes cikk

(forrás: Magyar Nemzet)
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés

Könyveink