hirdetés
2021. április. 22., csütörtök - Csilla, Noémi.
hirdetés

Pillanatkép 2012-2013 fordulóján

Hankó Zoltán: gyógyszerészi nézőpontból eredményes volt ez az év

A gyógyszerpiacon – s ezen belül a lakossági gyógyszerellátásban – 2012-ben történtek nem értékelhetők sem az elmúlt évek, sem pedig a következő évi várakozások számbavétele nélkül, s az értelmezési kerethez nemcsak a kamarai célkitűzéseket, hanem az ország általános helyzetét és az egészségügy lehetőségeit is figyelembe kell venni.

hirdetés

A lakossági gyógyszerellátás területén évek óta és még évekig tartó feladat a liberalizáció káros hatásainak a felszámolása. A kamara – az alapszabályában lefektetett céloknak megfelelően – a gyógyszertárak működőképességének biztosítását, a gyógyszertári szolgáltatások fejlesztését, a gyógyszerészek önállóságának megteremtését és a gyógyszerészi kompetenciák helyreállítását, valamint a kamara önkormányzati funkciójának megerősítését és a gyógyszerészet szakmai-morális megújítását tartja legfontosabb célkitűzésének a gyógyszer- és ellátásbiztonság, valamint a hatékonyság elsődlegességének garantálásával.

A KSH-tól származó 2011-es gyógyszertár-vállalkozási adatok feldolgozása alapján kimondható, hogy a működő gyógyszertárak száma ugyan csökkent (döntően a több-gyógyszertáras városokban zártak be patikák), de ennél nagyobb mértékű a veszteséges gyógyszertári vállalkozások számának csökkenése, javult a patikai ágazat mérleg szerinti aggregált eredménye és mérséklődött a patikák eladósodottsága a nagykereskedők felé. Bár még mindig magas volt a veszteséges patikák aránya (16% fölött), kijelenthető, hogy a 2010-es modellkorrekció – a patikaláz megállításával, a szükségleti elv érvényesítésével, a személyes felelősség újólagos megjelenésével és a gyógyszerellátásban való részvételre mentálisan alkalmatlan szereplők közül néhánynak a háttérbe szorulásával – a patikai ágazatot 2011-ben elindította a konszolidáció útján. S ez azért is örvendetes, mert a forintok nyelvén is visszaigazolja a modellkorrekció helyességét.

A  Róna PatikánálA gyógyszerpiacra 2012-ben általánosságban tekintve, komoly eredménynek tartom a gyógyszerellátás folyamatosságának évközi megőrzését és a gyógyszerbéke fennmaradását, valamint a gyógyszerkassza év végi visszahozatalát a reális tartományba. Ez rengeteg munkával és kölcsönös érdekbeszámítással volt lehetséges mindenki részéről – beleértve nemcsak a gyógyszerpiaci szereplőket, hanem az egészségügyért felelős politikai-kormányzati tényezőket is. Gyógyszerészi nézőpontból is eredményesnek mondható a magunk mögött hagyott év, különös tekintettel a külső körülmények (Széll Kálmán-terv) által megszabott mozgástérre. A kamara – véleményem szerint reális helyzetértékelést követően – elsődleges célként fogalmazta meg a Széll Kálmán-terv intézkedései miatt kieső árrés-bevételek minimalizálását és pótlását, hiszen a liberalizáció éveiben eladósított patikai ágazat további forráskivonást nem visel el, és a megfelelő gazdasági feltételek hiányában a többi célkitűzésünk sem teljesíthető. A kompenzációra pedig olyan javaslatokat fogalmaztunk meg, amelyek egyaránt képesek a meglévő problémák mérséklésére, valamint a rendszer hatékonyságának a javítására.

Jól ismert, hogy a generikus ösztönzővel több éve fennálló anomáliát sikerült orvosolni, hiszen ennek bevezetése előtt úgy volt köteles a gyógyszerész a betegnek a legolcsóbb gyógyszert felajánlani, hogy a helyettesítés kimutatható árrés-veszteséggel járt. Fontosnak tartottuk a vidéki kisgyógyszertárak működési feltételeinek javítását, és ez több intézkedésben is visszaköszön. A degresszivitás elvének generikus kompenzációban való érvényesítése mellett ilyen például a működési célú támogatás összegének növelése és a kamatmentes támogatás-előleg igénylési és felhasználási feltételeinek újragondolása. Az évközi árrés-korrekció indokoltságát nem vitatta senki, azonban a nagykereskedőket érzékenyen érintette, hogy ennek a fedezetéül az ő árrésük szolgált. Az árrés-átrendezés részleteit – a terjedelmi korlátok miatt – most nem lehet elemezni, azonban tény, hogy azokban a térségekben, ahol gyógyszerészi tulajdonú nagykereskedők is meghatározó módon vannak jelen, a gyógyszerészek körében sokkal pozitívabb ennek a megítélése. Ez nemcsak a folyamatok megértése és az árrés-átrendezés hatásainak optimalizálása miatt, hanem a további kamarai teendők kijelölése kapcsán is fontos felismerés.

Előzetes számításaink szerint a Széll Kálmán-tervhez kapcsolódó árréskiesés és a kompenzációs intézkedések évközi egyenlege – az augusztusi árrés-átrendezést követő nagykereskedői reakciókat is számításba véve – valószínűleg negatív lesz. Azonban jelenlegi ismereteink szerint, jövőre az elmúlt évekénél lényegesen kedvezőbb gazdálkodási feltételeket teremthet a patikai ágazatban a generikus ösztönző áthúzódó hatása, az árrés-átrendezés kibontakozó pozitívuma, a nagyforgalmú gyógyszertárak szolidaritási díjának év végi kivezetése és a szolgáltatási díj 2013-as bevezetése. Ez reményt ad a 2011-ben kezdődött konszolidáció folytatására.

Kevesebbet beszéltünk róla, de komoly előrelépés történt a gyógyszerészi kompetenciák rendezésében és fejlesztésében, és tovább folyt a lakossági gyógyszerellátás rendszerének finomhangolása, valamint a gyógyszerészet egészségügybe történő (vissza)integrálása. A szolgáltatási díj bevezetése kapcsán érdemes szóba hozni, hogy ezzel olyan finanszírozási elem kerül a gyógyszertárak gazdálkodásába, amely a gyógyszerészek által nyújtott kognitív gyógyszerbiztonsági szolgáltatásokat elismeri és a bevezetésével nemcsak a beteg-együttműködés javulása, hanem a gyógyszereléssel járó kockázatok csökkentése is reális elvárás lehet. Ez a mostani időszak későbbi értékelésekor új dimenziókat nyithat meg.

A soron következő évben komoly lehetőségként (és egyben feladatként) tekintek a gyógyszerészi kompetenciák további erősítésére, valamint azokra a kezdeményezéseinkre, amelyek a kamarát a gyógyszerész-társadalom igazi önkormányzatává tehetik. Előttünk áll a jogszabályban rögzített szakmai többletszolgáltatások (pl. interakció-kontroll, farmakovigilancia, párhuzamos gyógyszerelés kiszűrése, adagolás-felülvizsgálat) szakmai protokolljainak elfogadtatása és az időszakos gyógyszerelés-felülvizsgálat módszertanának kidolgozása a 62 évnél idősebbek körében. A patikai tevékenység minőségét garantálhatja a szeptemberben hatályba lépő létszámnorma (amelynek előzetes felülvizsgálata indokolt), a belső minőségügyi kézikönyv megjelentetése és az etikai audit remélt elindítása. Megkezdődött az előkészítése néhány olyan kamarai projektnek is, amely a patikai költségek racionalizálását és a bevételek növelését célozza. Szeretném, ha ebben már 2013-ban kézzelfogható eredményt érnénk el.

Külön kell szólni a patikaalapról, melynek létrehozását már a 2010-es modellkorrekció kapcsán kezdeményeztük, azonban az előkészítésben érdemi fordulat csak ez év nyarán történt. Ez 2013-ban komoly kihívást jelent mindnyájunknak, és nem mindegy, hogy egy év múlva milyen eredménnyel zárul ez a projekt.

Az elmúlt két évtizedben számos kísérlet volt a gyógyszertárak többségi gyógyszerészi tulajdonlására (pl. 1994-ben és 2001-ben is). Az 1996-os patikaprivatizációkor az önkormányzatok a törvényi előírások megkerülésével, több megyében nagybefektetőknek értékesítették a gyógyszertárakat, a liberalizációs törvénykezést követően létrehozott gyógyszertárak jelentős hányadában pedig eleve beosztott alkalmazottként számoltak a gyógyszerészekkel. A 2010-es törvénymódosítás értelmében már nem lehetséges, hogy a hatálybalépésekor többségi gyógyszerészi tulajdonban lévő patikák külső befektetők kezére kerüljenek, a többi gyógyszertár esetében pedig 2014-ig a 25%-ot, 2017-ig pedig az 50%-ot meghaladó gyógyszerészi tulajdonhányadot kell elérni. 

A gyógyszerellátást belülről ismerők jól tudják, hogy a törvényi előírások szindikátusi szerződésekkel való kijátszása hogyan morzsolta szét a gyógyszerészet szakmai és morális talapzatát, a liberalizációval beözönlő szerencselovagok pedig mekkora károkat okoztak. Holott mindenki elismeri, hogy az objektív betegérdek érvényesüléséhez az őt ellátó gyógyszerész szakmai és gazdasági döntéseinek függetlensége és az etikai számon-kérhetősége is szükséges.

A gyógyszerész függetlenségét – az uniós bíróság patikapiaci határozatainak értelmében – különösen a gyártókkal, nagykereskedőkkel és orvosokkal szemben kell biztosítani, a tiszta és átlátható viszonyok pedig azért fontosak, mert a személyes felelősség a patikai ellátások egyik fontos alapelve. Ahhoz azonban, hogy a többségi gyógyszerészi tulajdon a napi gyakorlatban is megvalósuljon, a speciális patikai viszonyokhoz igazodó, kedvezményes kamatozású, hosszú futamidejű, türelmi idővel meghirdetett hitelre és az előírások betartását garantáló állami-hatósági kontrollra is szükség van. Ennek az előkészítése kezdődött el nyáron és a december 17-én megjelent kormányhatározat értelmében folyik tovább – immár a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium és az MFB bevonásával.

A patikaalapot komoly lehetőségnek tekintem arra, hogy azoknak a gyógyszerészek, akiknek eddig ez nem volt lehetséges,  megszerezzék a szakmai és egzisztenciális függetlenségüket. Saját magunk példájára hivatkozom: amikor a feleségemmel és a gyermekeinkkel patikát létesítettünk (akik szintén gyógyszerészek), gazdasági válság volt és hatalmas infláció, a hitelhez pedig nagyon nehezen és irdatlan kamattal jutottunk hozzá. Voltak többen, akik óvtak és voltak, akik segítettek. Nehéz döntés volt, de nem bántuk meg. Sokat dolgozunk, de polgári életet élhetünk és semmivel sem felcserélhető érzés a függetlenségünk. Mindig voltak és ma is vannak, akik a patikai vállalkozások kilátástalanságát hirdetik, azonban a tapasztalataim szerint különösen azoknak az aggodalmaskodását kell fenntartással kezelni, akik ma is a gyógyszerészek munkájából élnek.

Hankó Zoltán, a Magyar Gyógyszerészi Kamara elnöke
a szerző cikkei

hirdetés

cimkék

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés

Könyveink