hirdetés
2021. december. 06., hétfő - Miklós.
hirdetés

Feketéből szürkébe, s onnan a napvilágra

Vajon lehet-e magánbeteget operálni abban a műtőben, amelyet uniós pénzből építettek vagy újítottak fel a közelmúltban? Egy jövendő szabályozásnak erről is szólnia kell majd.

Az OECD legfrissebb kimutatása szerint Magyarország egészségügyi közkiadásának aránya akkor érné el a visegrádi hármak – Lengyelország, Csehország és Szlovákia – átlagát, ha a hazai rendszer kapna további 170-180 milliárd forintot.  Az Egyesült Államokban – ahol domináns szerepet játszik a magánszektor – az egészségügyi közkiadások aránya a GDP-hez vizonyítva 8, Franciaországban 9 százalék.

Magyarországon ugyanakkor a magánfinanszírozás aránya az összes egészségügyi kiadáson belül elérte a 37,5 százalékot, ami egyedülálló Európában. Ez azt jelenti, hogy az összes egészségügyi kiadásnak csupán 62,5 százalékát finanszírozzák közpénzből, hangzott el a Napi.hu konferenciáján a köz- és magánfinanszírozók együttélésének tapasztalatait taglaló kerekasztal beszélgetésén.

 

Ellátások válófélben

Bár már egy 1997-ben megfogalmazott kormányrendelet értelmében is pénzt kérhetnek a kórházak a többletszolgáltatásokért, ám ami napjainkban zajlik, az az Sinkó Eszter egészségügyi közgazdász szerint, már egészen másról szól.  Kérdés például, hogy a közfinanszírozott ellátórendszeren belül megjelenő magánszolgáltatások milyen magatartásformákat, viselkedéseket intézményesítenek? Vajon ez nem jár majd például a várakozási idő direkt növelésével, abban reménykedve, hogy a betegek egy része így átterelhető a fizetőképes szolgáltatásokhoz? Különösen azokban az esetekben lehet számolni ilyesmivel, amikor az egészségpénztár csak keretszinten határozza meg a végezhető ellátások számát (TVK), de arról már nem intézkedik, hogy ezek konkrétan milyen beavatkozások lehetnek. Amennyiben ezt nem sikerül időben szabályozni – akár az egészségpénztár, akár a kormány szintjén – a dolog természetéből adódóan Sinkó Eszter szerint megjelenhetnek „perverz ösztönzők”, vagyis: eltűnnek majd azok a közfinanszírozott szolgáltatások, amelyekért akár fizetni is hajlandók a betegek, s az így felszabaduló közpénzt – tvk-t – a más ellátási területeken meglévő várakozási sorok csökkentésére fordítják az intézmények. Fokozottan figyelni kell tehát arra, hogy milyen ösztönzők jelennek meg a rendszerben, miközben azt is tisztázni szükséges, hogy ebben milyen szerepet tölt be az állam, s mit vállalnak magukra a magánszolgáltatók. Amennyiben ezt stratégiai szinten nem sikerül tisztázni, a közgazdász úgy látja, durván kettéválik a szegények és a gazdagok ellátása.

Rácz Jenő szerint az említett 37,5 százalék is alacsony, hiszen csak becsült adatként számolnak a hálapénzzel és azokkal az összegekkel, amelyeket számla nélkül hagynak az emberek a magánszolgáltatóknál. A szabályozás egyébként – reflektált az elhangzottakra a korábbi egészségügyi miniszter – már csak a tisztán látás érdekében is fontos. Jó lenne tudni például, hogy az állami egészségügyi rendszerbe uniós forrásokból telepített műtőkben, berendezéseken lehet-e magánügyfeleket ellátni? Ezzel kapcsolatban arra emlékeztetett, hogy hasonló ügyben a kaposvári kórház képalkotó diagnosztikai szolgáltatását vizsgálva egyértelmű tiltó döntés született.  Azzal is számolni kell, hogy a jelenlegi minimumfeltételek között szerepel egy mondat, miszerint kizárólag időben-térben-fizikailag elkülönített módon lehet magánszolgáltatást nyújtani. Vagyis külön személyzetnek, eszközöknek és épületnek kell rendelkezésre állnia. Tisztázandó kérdéseket vett fel a munkajog is, amely előírja a munkaidő összeszámítási kötelezettséget, amely a munkaerőhiány miatt már a közszolgáltatásban is gondokat okoz, hiszen nehezen biztosítható a törvény által előírt kötelező pihenőidő. Mi lesz, ha ehhez még társul a szakszemélyzet magánszolgáltatás keretében végzett munkaideje is?

 

Együttélés vagy vadházasság?

A fővárosi Uzsoki utcai kórházban megvalósuló magánellátás – utalt vissza Sinkó Eszter „perverz ösztönzőire” Ficzere Andrea – nem a betegek áttereléséről szól. Mi több, az idén kiosztott többletpénz segítségével sikerült olyan mértékben „felpörgetni” a csípőprotézis műtéteket, hogy év végére 2400 ilyen operációval számolhatnak. Ennél többet Euróban csak Hamburgban végeznek.  A főigazgató szerint nagyon vigyáznak arra, hogy ne találjanak „fogást” rajtuk, külön helyen, külön személyzettel működik a magánellátás, bár kétségtelen tény, bedolgoznak kórházi állományban lévő szakemberek is. Tisztázódott továbbá, hogy a magánrészlegre érkező betegek csak annak a beavatkozásnak a tb támogatásáról mondanak le egy nyilatkozatban, amelyet éppen igénybe vesznek.

Gyógyszeres szemmel

A konferencián a gyógyszertámogatás ügyéről is szó esett. Ezzel kapcsolatban Kaló Zoltán az ELTE Egészség-gazdaságtani Kutatóközpontjának vezetője a generikusgyógyszer-politika eredményességének méréséről, míg Némethi Erika, az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesületének igazgatója arról a most formálódó javaslatról tartott előadást, amely az innovatív gyógyszerek támogatási rendszerének átalakítását célozza.

A magán- és az állami szolgáltatás zökkenőmentes együttélését példázza az üzleti alapon járóbeteg szakellátást nyújtó, 14 éve alakult Budai Egészségközpont Kft, amely tíz éve működteti az egészségpénztár által finanszírozott Országos Gerincgyógyászati Központot, mondta Papik Kornél ügyvezető igazgató. A Főnix-MED Zrt vezérigazgatójának sem okoznak gondot, derült ki, az állami kórházakban megjelenő magánrészlegek. Takács Zoltán szerint ez többek között azt jelentheti, hogy a több milliárdos „fekete” hálapénz – amely megfordul a közfinanszírozott intézményekben – elkezd szürkülni, majd kifehéredik. A konkurenciától pedig, tette hozzá, egyáltalán nem félnek.

Mi van akkor, tette fel a kérdést Rácz Jenő, ha az Uzsokiba jelentkező, magánfinanszírozásban csípőműtétet kérő beteg összes, ezt megelőző vizsgálatát – az első háziorvosi jelentkezéstől kezdve a laboratóriumon át a képalkotó diagnosztikáig – állami forrásból finanszírozzák? Ebben az esetben két dolog lehetséges: vagy eldobják, s megismételtetik az összes vizsgálatot, ami etikai kérdést vett fel, vagy a közfinanszírozottság rendszer szinten megjelenik a magánellátásban. Nem véletlenül vetette fel mindezt a veszprémi megyei kórház főigazgatója. Náluk ugyanis épp ellenőrök járnak, s azt vizslatják, hogy vajon a háziorvosok jogosan írtak-e ki labor vizsgálatokat azoknak a 180-200 kilós betegeknek, akiknél gyomor by-pass végeznek Veszprémben. De az is kérdés, hogy ha a betegnek műtét előtt szívritmus-szabályozót kell adni, akkor azt támogatja a tb vagy sem? Rácz szerint a szabályozás nagyon nehéz, de elkerülhetetlen feladat, ellenkező esetben szétválaszthatatlan a magán- és a közellátás.

Ennél is bonyolultabb a helyzet, jegyezte meg Takács Zoltán. Cégük ugyanis azzal volt kénytelen szembesülni, hogy a náluk magánbetegként csípőprotézis műtéten áteső, járulékfizető betegüknek nem jár táppénz – vagyis pénzbeli ellátás.  A táppénzt ugyanis jelenleg nem diagnózis alapján  rendelheti el például az alapellátó, hanem attól függ, hogy a táppénzt kezdeményező orvos – jelen esetben a sebész – szerződésben áll-e a tb-vel vagy sem. Esetükben  például kiderült, hogy ilyen esetben a táppénz-felülvizsgáló bizottsághoz lehet fordulni, s ott be kell bizonyítani, hogy valóban sor került a csípőműtétre. Megvívható, de végtelen történet, tette hozzá Takács.

 

Háromszögkapcsolatok

Terítékre került a szabályozott szabad orvosválasztás ügye is, amellyel kapcsolatban a veszprémi kórházban szereztek tapasztalatokat. Itt egy hármas szerződés – orvos-kórház-kliens – keretében igyekeztek jogilag pontosan szabályozni a szabad szülészorvos választást. De mint kiderült, a szerződésben nem szerepelhet a pénzről szóló passzus, így visszajutottak oda, ahonnan elindultak, mesélte az ügyről Rácz Jenő. A tapasztalataik egyébként igen érdekesek voltak. Jelentősen emelkedett például a náluk szülésre jelentkező, területen kívüli kismamák száma, mert híre ment, hogy teljesen ingyen – nyilván paraszolvencia nélkül – szülhet, aki nem választ orvost. A másik, hogy az ezt követő két esztendőben az országban itt volt a legalacsonyabb a perinatális halálozás. Ennek az a szakmai magyarázata, hogy a szülést közvetlenül megelőző fél-egy óra a legkritikusabb, amikor a választott doktor érkezésére várnak, s nem indítják meg a szülést.

Takács Zoltán szerint a szabad orvosválasztástól már csak egy lépés a szabad intézményválasztás. Az a kérdés, hogy ki rendelkezik a kliens járuléka felett: a befizető vagy más? Jelenleg az utóbbi helyzet áll fenn, miközben az egészségpénztár mellőzi a szolgáltatásvásárló szerepet. Amennyiben azonban ezt a feladatot a kliens magára vállalja – vagyis magánintézménynél vásárol magának orvosi szolgáltatást – miért nem kaphatja meg e beavatkozás árának egy meghatározott százalékát az érintett szolgáltató? Ez persze főként a felülről zárt kasszák esetében izgalmas kérdés, ismerte el a Főnix-MED vezérigazgatója. Ezzel egyébként, derült ki az okfejtésből, a tb is nyerne, hiszen kevesebbe kerülne neki az adott ellátás, mint egy közfinanszírozott intézményben.

Németországban és Ausztriában például a fentihez hasonló rendszerek igen jól működnek, ismerte el a vitát moderáló Sinkó Eszter, problémát az okoz, hogy ettől kezdve emelkedhet az indokolatlan beavatkozások száma, hiszen a kínálat határozza meg a keresletet. Mindez pedig azzal jár, hogy ellenőrizhetetlenné válik a pénz kiáramlása a tb-ből. A Takács által felvetett kérdés egyébként azért is izgalmas a közgazdász szerint, mert a szabad intézményválasztás lényegében feleslegessé teszi a szabad orvosválasztást. Nagy-Britanniában például lehetővé tették, hogy a betegek négy intézmény közül választhassanak, mivel versenyt szeretnének generálni. A közfinanszírozott ellátók esetében ugyanis az az egyik legnagyobb gond, hogy mikért lehet versenyeztetni a szolgáltatókat. Ehhez a legjobb módszer a választási szabadság megteremtése, bár nagy kérdés, hogy ez milyen körre terjedjen ki.

Horváth Judit
a szerző cikkei

hirdetés

Könyveink