Nappali aluszékonyság

A nappali aluszékonyság (hiperszomnia) nem szégyen, és nem is a lustaság jele. A felnőttek 10–15%-a szenved nappali aluszékonyságban, s közülük csak kevesen fordulnak orvoshoz, holott az aluszékonyság állandó balesetveszély forrása. Gyermekre, felnőttre jellemző a nyomott hangulat, a türelmetlenség, az értéktelenség érzése. A nappal aluszékony ember sajnos valóban figyelmetlen, kevesebbet tud teljesíteni. Vizsgálatok azt is kimutatták, hogy a nappali aluszékonyság gyakran hajlamosít kísérő betegségekre. Sikeres kezelésre csak az okok pontos tisztázása alapján van mód. A legtöbb, nappali aluszékonysággal járó betegség jól kezelhető, vagy legalábbis karbantartható.

A leggyakoribb ok természetesen a kialvatlanság. A „modern” életforma – éjszakai tévéműsorok, az internet – mind az éjszakai alvás megrövidüléséhez vezetnek; Sok felnőtt váltott vagy éjszakai műszakban dolgozik. Az éjszakai műszakban dolgozók egy hét alatt körülbelül 8 óra alváshiányt halmoznak fel, mintha csak minden héten egy teljes éjszakát ébren lennének éveken át. Az alváshiány nem szokható meg, a hiány összeadódik. A tűrő képesség egyéni: vannak, akik évtizedekig is képesek az alváshiányt elviselni, de olyanok is vannak, akik 2-3 év alatt: álmatlanná, majd aluszékonnyá válnak és a kimerültség testi-lelki jeleit mutatják. Az utóbbiak „belső órája” szigorúbban ragaszkodik a nappali-éjszakai ritmus fenntartásához.

A második helyen a gyógyszerek és élvezeti szerek állnak. Sokan többféle altató vagy nyugtató hatású szer szedése mellett nem értik, miért álmosak nappal. Ilyenkor valójában a gyógyszerekről való leszoktatás a segítség. A rendszeres alkohol- és kávéfogyasztás is megzavarja az éjszakai pihenést.

Nappali aluszékonyság a tünete az úgynevezett, alvási apnoe szindrómá”-nak is, mely hangos éjszakai horkolással kísért, 10–60 másodperces alvás alatti légzésszünetekkel járó rendellenesség.  A felnőtt férfiak 4, a nők kb. 2%-ánál fordul elő. Ez a tünetcsoport nemcsak gyakorisága miatt fontos, hanem azért is, mert jelentősen fokozza a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának kockázatát. Ezeknek a megelőzése miatt is van szükség részletes alváslaboratóriumi, gégészeti vizsgálatokra a felsőlégúti szűkület helyének felderítésére. A tünet együttes lényege, hogy valamely felső légúti szűkület (vastag nyak, az arckoponya/agykoponya sajátos alakja, nagy mandulák, túl nagy nyelvcsap) következtében a felső légúti levegőáramlás a szűkület magasságában felgyorsul. A megváltozott áramlást jelzi az erős horkolás. Az áramló levegő a gyorsabb áramlás helyén a garat falára viszonylagos szívó hatást gyakorol. A szívó hatás végül az alvás alatt ellazult garatfal összeeséséhez, a felső-légút elzáródásához vezet. Emiatt a vér oxigéntelítettsége gyorsan csökken, a szén-dioxid-telítettség nő. A vér kémiai összetételét ellenőrző központok – vészhelyzetet jeleznek, és felébresztik a beteget, legalább egy pillanatra. A pillanatos ébredés mindenesetre elég ahhoz, hogy a garatfal megfeszüljön, és megnyissa a felsőlégútat és a vér oxigén telítettsége rendeződik. A beteg újra elalszik, ellazul, így újabb légzésszünet alakulhat ki. Az betegnek óránként súlyos esetben 20–30 légzésszünete is van. Fáradtan ébred, nappal aluszékony. Ma leggyakrabban a folyamatos légúti nyomáson alapuló gyógymódot: légsínkezelést  használjuk, amely szinte egy csapásra megszünteti a nappali aluszékonyságot, gyakran rendezi a magas vérnyomást. Az eljárás lényege, hogy folyamatos, kis nyomású levegő befúvással megakadályozzuk a felsőlégút alvás közbeni összeesését. Az októl függően gégészeti műtét illetve egyéb horkolásgátló eszköz is megoldás lehet.

Kevésbé ismert ok a narkolepszia. Diagnosztizált beteg csak néhány száz ma Magyarországon. A többiek nem tudják, miért alszanak el nappal, és mitől vannak a furcsa tüneteik: nevettükben, meglepetésükben, hirtelen haragjukban egyik pillanatról a másikra elgyengülnek, akár a földre is esnek; néha nappali vagy ébredés, elalvás körüli látomásaik vannak; ébredéskor percekig nem tudnak megmozdulni; éjjel rosszul alszanak; meghíznak. Az utóbbi években fedezték fel azokat az agyban termelődő polipeptideket, amelyeknek a hiánya vagy elégtelen működése valószínűleg felelős ezért a furcsa betegségért. A narkolepsziás betegeknek: meg kell tanulniuk felismerni, hogy mikor a legálmosabbak, mikor célszerű beiktatniuk egy-egy fél óra alvást. Így – megfelelő gyógyszeres kezelés mellett – akár teljesen tünetmentesek lehetnek. A narkolepszia nem örökletes betegség.
A nappali aluszékonyság további oka lehet: hangulatzavar, egyes belgyógyászati betegségek, anyagcserezavarok, idegrendszeri betegségek

Tehát kivizsgálásában szerepe van az ideggyógyásznak, a belgyógyásznak, a tüdőgyógyásznak, a gégésznek és az alvásszakembernek.

Nyugodtan forduljon szakorvoshoz, hiszen a nappali aluszékonyság miatt nem kell, hogy élete kellemetlen legyen!