Dr. Cs. B. cikkei

A patológiai diagnosztika fejlődésének eredményeként a daganatokról alkotott kép az utóbbi években drámai változáson ment keresztül, ami alapját képezi a daganatos betegségek személyre szabható kezelésének, illetve ellátásának. A daganatok genetikai sokszínűsége már ma is lehetőséget teremt az egységes protokollok differenciált alkalmazására, de a jövőben ki fogja kényszeríteni ezek finomítását és individualizálását. Ennek feltétele azonban az, hogy a molekuláris patológia szerves és finanszírozott része legyen a daganatos betegek mindennapi ellátásának.

A CAP (College of American Pathologists), IASLC (International Association for the Study of Lung Cancer) és AMP (Association for Molecular Pathology) közös irányelveinek összegzése.

Az epidermális növekedési faktor receptor (EGFR) orálisan alkalmazható, kismolekulájú gátlóinak a kifejlesztése új terápiás távlatokat nyitott meg a nem-kissejtes tüdőrák (NSCLC) kezelésében. Az EGFR-TKI-k különböznek egymástól a megcélzott kinázokat illetően, az EGFR receptorhoz való kötődés reverzibilitásában, farmakokinetikában és a lehetséges gyógyszer-kölcsönhatásokban. A klinikus számára ezek a különbségek fontosak lehetnek a számos szerrel kezelt NSCLC betegek esetén, valamint a kombinációs rákellenes kezelési stratégiák felállítása során.

A tüdő adenocarcinomával kapcsolatos ismeretek bővülése miatt szükségessé vált a 2004-ben bevezetett WHO osztályozás felülvizsgálata. Egy nemzetközi, multidiszciplináris panel a közelmúltban frissítette a tüdő adenocarcinoma, a leggyakoribb tüdőrák-típus klasszifikációs rendszerét.

Szakirodalmi adatok szerint az akut koronária szindrómás betegek egyharmada 2-es tipusú diabetes mellitusban is szenved. Éppen ezért fontos, hogy a kardiovaszkuláris centrumok orvosai minden esetben gondoljanak a diabetes lehetőségére, még akkor is, ha erről a betegüknek korábban nem volt tudomása. A szokásos agresszív szekunder prevenciós kezelés, valamint a cukorbetegség per­orális metforminalapú terápiája mellett olyan szereket szabad kizárólagosan alkalmazni, amelyek nem növelik a kardiovaszkuláris rizikót – mondja Merkely Béla professzor, a Semmelweis Egyetem Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikájának igazgatója.

Az elmúlt pár évtizedben a stentek alkalmazása technológiai bravúrt jelentett a kardiológiai betegek ellátásában. A tudomány hihetetlen ütemű fejlődésének köszönhetően ma már azonban létezik egy olyan speciális eszköz is – melyet Bioresorbable Vascular Scaffoldnak (BVS) nevezünk –, mely eltűnik, felszívódik az érből, a beavatkozást követően visszaáll az érfal integritása, ezzel együtt helyreáll az érfal motilitása is – mondta a MedicalOnline-nak adott interjúban dr. Major László, az MH EK kardiológiai osztályán működő hemodinamikai laboratórium vezetője. A világon eddig 60 országban több mint 62 000 Absorb stentet ültettek be.