Prof. dr. Kopper László cikkei

Ezt a sok lépésből álló eseménysort a daganatsejtek tulajdonságai és a szervezet normális homeosztázisának szabályozása közötti kapcsolatok befolyásolják.

Laennec szerint: „Pathology is the only basis of positive knowledge in medicine” – A patológia a biztos tudás egyetlen alapja az orvostudományban. Bár e kijelentés óta sokat változott az orvostudomány, a patológia jelentősége mit sem csökkent. Szememre vethetik, hogy elfogult vagyok, ahogy a sztetoszkóp feltalálója, a kiváló klinikus is az volt, de benne még dolgozott az a kíváncsiság, amely ma már csak nyomokban található: elhunyt betegeit maga boncolta fel, mert rá akart jönni, hogy mi volt az a probléma, amellyel nem tudott megküzdeni.

Klinikus ma csak elvétve lép a boncterembe. Vitatkozhatunk azon, hogy helyes volt-e az a kezdő koromban még elég gyakori jelenség, hogy a klinikusi pályát néhány éves patológiai gyakorlat alapozta meg. Természetesen elfogadható, hogy a diszciplinák önállósodtak, hatalmasat fejlődött a diagnosztika és a terápia, ilyen előiskolára talán nincs már szükség, de az, hogy a klinikus és a patológus közösen fejtse meg a nem is olyan ritka tévedések, fel nem ismert elváltozások hátterét, ma is elengedhetetlen lenne. A szakmai okuláson túl a boncolás az orvoslás egyik legfontosabb minőségi ellenőre, ezért nagy hiba a boncolások tömeges elengedése. Ennek persze sokféle oka van: ilyen a patológushiány, a félelem a hozzátartozóktól, a kudarccal való szembesüléstől, a magára maradt patológus szakmai érdektelensége vagy a túlzott bizalom a klinikai diagnosztikában. A megoldás gondolkodásunk átalakítását is igényli.