Országos Mozgásszervi Intézet, Reumatológiai osztály, Budapest Dr. Vereckei Edit cikkei

A mozgásszervi betegségek legáltalánosabb jelensége a fájdalom. A gyógyszeres fájdalomcsillapítás leggyakrabban alkalmazott készítményei a nem szteroid gyulladáscsökkentők. Az optimális gyógyszerválasztás legfontosabb szempontja a biztonságosság. Ezért a nem szelektív dex­ibuprofén enantiomer hatásosságát és biztonságosságát limitált ideig tartó kezelés során, kockázatcsökkentési szempontok szerint stratifikált, enyhe és közepes súlyosságú fájdalmak miatt kezelendő betegek csoportjaiban vizsgáltuk. A kockázati betegek számára a protokoll kisebb napi adagokat írt elő, a betegek csak a fájdalom megszűnéséig folytathatták a gyógyszerszedést. A hatásosságot a fájdalom erősségének és funkcionális következményeinek a betegek által 10 pontos Likert-skálán jelzett értékeivel mértük. A hatásossági végpont a legalább 50%-os fájdalomcsökkentést jelentő betegek aránya volt. A betegeknek a gyógyszereléssel való elégedettségét három fokozattal mértük (teljes, részleges, nem kielégítő fájdalomcsökkenés). Az eredmények szerint a 782 beteg 86%-ának fájdalma csökkent legalább 50%-ot, és a betegek 80%-a minősítette nagyon hatásosnak a kezelést. Nem kívánt hatás a tényleges kezelési idő és felhasznált gyógyszermennyiség mellett nem súlyos fokban és minimális számban fordult elő. A kiinduló fájdalomhoz viszonyított javulás széles szubjektív határok között mozgott: a hatásosság egyéni mértéke elsősorban a betegek által igénybe vett hatóanyag kumulatív mennyiségétől függ. Összegezve: a dexibuprofén kifejezetten hatásos és rendkívül biztonságos az enyhe és a középerős mozgásszervi fájdalmakkal jelentkező betegek gyógyszeres kezelésében.