DR. SEVCIC KRISZTINA cikkei

A juvenilis idiopathiás arthritis (JIA) a leggyakoribb gyermekkori krónikus reumatológiai kórkép, prevalenciája megközelítőleg 1/1000-re tehető. A JIA gyakran felnőttkorban is folytatódik és hosszú távon szignifikáns morbiditást eredményezhet, beleértve a testi fogyatékosságot is. Egy 2002-ben megjelent utánkövetési vizsgálat szerint, melyben egy német gyermekreumatológiai centrumban 1978 és 1988 között kezelt JIA-s betegeket átlag 16,5 évvel később vizsgáltak újra, a vizsgált betegek mintegy felének még mindig aktív volt a betegsége és különböző mértékű ízületi elváltozásaik voltak, megközelítőleg a betegek egyharmada funkcionálisan korlátozottnak értékelte magát (1). Az időben megkezdett, hatásos kezelés alapvető fontosságú a maradandó ízületi károsodások megelőzése céljából.