Fendler Judit, a Szegedi Tudományegyetem kancellárja 2026. szeptember 28-án megjelent, „A radiológiai képesség ki- és visszaszervezése” című írásában lényegében harmincöt év magyar képalkotó-diagnosztikai történetét egy nagy ívű folyamatként írja le. A történet kiindulópontja a rendszerváltás utáni tőkehiány, ami miatt a CT-, MR- és más képalkotó technológiák gyors fejlődését az állami egészségügy beruházási lehetőségei nem tudták követni. Ebbe a résbe lépett be a magántőke. Fendler az első jelentős szereplőként a mai Affidea elődjét, a Nemzetközi Egészségügyi Központot, a NEK-et említi, amely 1991-ben nyitotta első képalkotó központját a budapesti MÁV Kórházban. A társaság mögött, Fendler leírása szerint, izraeli befektetők álltak. [1]

Az egészség, az anyagi stabilitás, a családi, baráti kapcsolatok határozzák meg elsőként az életminőséget a magyar lakosság szerint.

Tanács Zoltán tudományos és technológiai miniszter Stipsicz Andrást, a Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet főigazgatóját ajánlotta a HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat ideiglenes elnökének.

A dohányzás visszaszorítása, a korai felismerés, a szervezett betegutak, az új terápiákhoz való hozzáférés és az egészségügyi adatok jobb felhasználása egyszerre igényel szakmai és szakpolitikai lépéseket. 

A gyermekkori cukorbetegség ellátásának családokra nehezedő terheit vizsgálták a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) kutatói.

Magyarország a  szaktudással és a hatalmas egészségügyi adatvagyon hatékony kihasználásával szerezhet versenyelőnyt.

Mindössze a magyarok 27 százaléka elégedett az állami egészségüggyel, míg 85 százalékuk szerint a hazai rendszer alulteljesít – írja az Economx.

Az új akadémiai évvel az NKFI Hivatal újraindítja a Horizont Európa aktuális pályázati felhívásairól és a keretprogramban való pályázáshoz kapcsolódó témákról szóló webináriumsorozatát.

Olyan MI-vel támogatott platformot hoztak létre, amely a genomikai, képalkotó és klinikai információk integrált elemzésével támogathatja a terápiás döntéshozatalt.

A változtatások pontosítják az egyes miniszterek feladat- és hatásköreit, egyértelműsítik az államigazgatási szervek irányítását, és megerősítik a kormányzati döntéshozatal rendszerét.