A Lennox–Gastaut-szindróma (LGS) egy ritka, heterogén etiológiájú, gyermekkori indulású epilepsziabetegség. A rohamok kezelését a terápiarezisztencia, a következményes kognitív hanyatlás, valamint az egységes terápiás elvek hiánya is nehezíti.

A digitális eszközök alkalmazása hosszú távon nem segít a kisgyerekek hisztijének kezelésében, inkább súlyosbítja az érzelemszabályozási problémákat.

15-20 éve még egészségrendeléseket képzeltem. Ma már nem vagyok ilyen naiv – nyilatkozta lapunknak dr. Bajnok László, a PTE I. Sz. Belgyógyászati Klinika, Endokrinológiai és Anyagcsere Tanszékének vezetője.

Az MTA legfontosabb döntéshozó testületének hétfői ünnepi ülésén adták át a legrangosabb akadémiai elismeréseket.

Az epileptológiai-genetikai felfedezések hatása széles körű – a szindrómák pontos diagnózisától és osztályozásától kezdve új gyógyszercélpontok felfedezéséig és ezen keresztül a betegségre irányuló terápiás stratégiák kifejlesztéséig.

A Prima Medica Egészségközpontok szakmai napján mind a pszichiátria történetét, mind a diagnosztika és a terápiák fejlődését megismerhették az érdeklődők.

Az epilepsziabetegség nem megfelelő kezelése jelentős mortalitási rizikót jelent. A farmakológiai terápia fokális rohamok esetén 57, míg generalizált esetekben 85 százalékban eredményez rohammentességet.

Kutatások és klinikai tapasztalatok is alátámasztják, hogy az állatasszisztált intervenciók jól alkalmazhatóak a pszichiátria területén is, olyan pszichés zavarok esetén, mint például a depresszió, szorongás, traumák, autizmus spektrumzavar, ADHD vagy akár a skizofrénia

A Lennox–Gastaut-szindróma (LGS) egy ritka és igen súlyos epilepsziabetegség. 55 évvel ezelőtt írta le először a kórképet a marseille-i Henri Gastaut, majd a jellegzetes EEG- (elektroenkefalogram) eltéréseket a Bostonban dolgozó William Lennox.

Öt kiemelkedő hazai egészségértési programot díjazott a szakmai zsűri, illetve a közönség az AIPM idei Egészségértés Díj pályázatán.