Az irányelvek a béta-blokkolók alkalmazását kiemelten támogatják az emelkedett nyugalmi pulzusszámú (>80 ütés/perc) betegeknél, mivel a magas nyugalmi pulzusszám a szimpatikus túlműködés jele, amely a kedvezőtlen szívizom-átépülés fontos mozgatórugója magas vérnyomás és szívelégtelenség esetén. 

A bétablokkolók (BB) évtizedek óta a kardiovaszkuláris (CV) betegségek kezelésének alapvető gyógyszercsoportját képezik. Alkalmazásuk kiterjed a hipertóniára, a koszorúér-betegség különböző formáira, a szívelégtelenségre és számos ritmuszavarra. Bár az elmúlt években újabb hatásmechanizmusú gyógyszerek jelentek meg, a BB-k szerepe továbbra is meghatározó, mivel prognózisjavító hatásuk számos klinikai helyzetben igazolt.

A krónikus vesebetegség (CKD) a 21. század egyik legnagyobb népegészségügyi kihívása. Bár a diagnosztikus kritériumok régóta egységesek, a felismerés továbbra is késik, és a betegek többségénél a betegség csak előrehaladott stádiumban kerül diagnosztizálásra.

A krónikus vesebetegség (CKD) a 21. század egyik legnagyobb népegészségügyi kihívása. Bár a diagnosztikus kritériumok régóta egységesek, a felismerés továbbra is késik, és a betegek többségénél a betegség csak előrehaladott stádiumban kerül diagnosztizálásra.

A szédülés és egyensúlyzavar a klinikai gyakorlat gyakori, heterogén eredetű tünetegyüttese. A differenciáldiagnosztika a jóindulatú perifériás kórképektől az életet veszélyeztető centrális okokig terjed, ezért strukturált megközelítést igényel. A szédülés ellátásának kulcsa a szindrómaalapú triázs, a standardizált bedside tesztek szakszerű alkalmazása, a célzott képalkotás és a bizonyítékokon alapuló, lépcsőzetes terápia. 

A krónikus koszorúér-szindrómában szenvedő betegeknél az antianginás gyógyszeres kezelés célja a tünetek enyhítése, a megfelelő tolerálhatóság és a beteg együttműködésének biztosítása. Az antianginás szerek kiválasztásakor számos tényezőt figyelembe kell venni.

Jelen átfogó áttekintő cikk a kiterjesztett Vaughan-Williams osztályozás alapján tárgyalja az antiarrhythmiás szerek hatásmechanizmusát, klinikai alkalmazását, farmakokinetikai jellemzőit, mellékhatásait és monitorozási követelményeit.

A mindennapi neurológiában a fejfájás rendkívül gyakori panasz és gyakori beutaló diagnózis. A Global Burden of Disease Study szerint 2010-ben világszinten a tenziós fejfájás volt a második, a migrén pedig a harmadik leggyakoribb betegség.

A hipertónia okozta szervkárosodás (HMOD: hypertension-mediated organ damage) spektrumában jól és viszonylag könnyen vizsgálható és mérhető pl. a szív, a vese és a szem károsodása, miközben az agy esetében ennek megítélése nehezebb és körülményesebb. A hipertónia agyi szövődményei közül a stroke jól ismert, de a hetvenes évektől kezdve egyre növekvő figyelmet kap a kognitív diszfunkció is. A European Society of Hypertension (ESH) 2023-as irányelve jelentősebb módosítások helyett apróbb léptekkel haladt előre, azonban a neurológus szemével nézve örömteli újdonság fedezhető fel benne a korábbi irányelvekhez képest, hiszen először szerepel külön alfejezetben kiemelve, hogy az antihipertenzív kezelés a kognitív hanyatlás megelőzésére és a demencia progressziójának csökkentésére is ajánlott, illetve hatása bizonyított.

A hipertónia diagnosztikája és kezelése azért különösen fontos Magyarországon, mert az európai átlagnál lényegesen gyakrabban fordul elő a magasvérnyomás-betegség. Az Európai Kardiológusok Társasága 2024-ben hipertóniaajánlást adott ki, amely a vérnyomást három csoportba osztotta, nem emelkedett vérnyomás, emelkedett vérnyomás és hipertónia. A vérnyomás-kategóriák megerősítésének alapja a rendelőn kívüli vérnyomásmérés. A betegeket nagy kockázat esetén már az emelkedett vérnyomás kategóriában is kezelni kell, a célvérnyomás pedig életkortól függetlenül 120–129/70–79 Hgmm, amennyiben a beteg tolerálja a kezelést. A kezelést két hatóanyagot tartalmazó egytabletta-kombinációkkal kell megkezdeni, első választás: RAS-gátló és CCB vagy diuretikum kis dózisa, a második lépés pedig a három hatóanyag kis dózisú tripla kombinációja. A BBl-k elsőként csak speciális (elsősorban kardiológiai) indikáció esetén választhatók.