A 66 éves férfit két éve rendszeresen visszatérő szívelégtelensége talaján kialakult állapotrosszabbodása miatt szállították kórházba. Fizikális vizsgálata során tágult juguláris vénákat, Kussmaullégzést, póknévuszokat és kétoldali lábszárödémát találtak, állapota NYHA (New York Heart Association) IVes stádiumú szívelégtelenségnek felelt meg.   Anamnézisében 60 évvel korábban pulmonalis tbc szerepelt. A mellkas-röntgenfelvételen a pericardium 6 mm vastagságú (normálérték: 2 mm) meszesedése látszott (A. kép, nyíl). A CT-felvétel megerősítette a kétoldali pleurális effúziót (B. kép, nyilak), az echokardiográfia pedig a súlyos constrictiv pericarditis diagnózisát. Bár a pericardium csupán egy kis, elülső fali területen maradt mentes a kalcifikációtól, a bal kamrai szisztolés funkció ép maradt. A beteget megoperálták, a – vélhetően a gyermekkori tuberkulózis miatt – elmeszesedett szívburkot eltávolították, ami a szívfunkció azonnali normalizálódásához vezetett. A beteg az operáció után egy hónappal hagyhatta el a kórházat, és az egyéves kontrollig tünetmentes maradt.   A constrictiv pericarditis hasonló patofiziológiai eltéréseket és echocardiográfiás képet okoz, mint a szívizomgyulladás. Míg a myocarditis nehezen és kizárólag gyógyszeresen kezelhető, a pericarditis jól reagál a műtéti megoldásra. A differenciáldiagnosztikában segíthet, ha a 2 mm-ig normális vastagságú pericardiumot echocardiográfiával legalább 4 mm-esnek találjuk, és a betegnél szívelégtelenségre utaló tünetek – nehézlégzés, orthopnoe, fáradtságérzés, ödéma stb. – jelentkeznek, esetleg a pangás miatt megnagyobbodott májat tapintunk („kardiális cirrózis”). Mindez, különösen egy 30–50 év közötti betegnél, constrictiv pericarditisre utal. A constrictiv elváltozás hátterében leggyakrabban a bármilyen okból kialakuló hemopericardium áll. Kissé ritkább a radioterápia miatt kialakuló forma, de leírtak már a tbc mellett Coxsackie- B-vírus fertőzést, urémiát és kötőszöveti betegséget is okként.