A szédülés és egyensúlyzavar a klinikai gyakorlat gyakori, heterogén eredetű tünetegyüttese. A differenciáldiagnosztika a jóindulatú perifériás kórképektől az életet veszélyeztető centrális okokig terjed, ezért strukturált megközelítést igényel. A szédülés ellátásának kulcsa a szindrómaalapú triázs, a standardizált bedside tesztek szakszerű alkalmazása, a célzott képalkotás és a bizonyítékokon alapuló, lépcsőzetes terápia.
A myasthenia gravis diagnosztizálását követő két éven belül fellépő myastheniás krízis jelentősen növelte a mortalitási rizikót, függetlenül attól, hogy milyen immunszuppresszív terápiát alkalmaztak.
A rheumatoid arthritis (RA) általában előrehaladó, szisztémás autoimmun folyamat, amelyet krónikus, szimmetrikus, erozív szinovitisz jellemez. A tüdő és a pleura szintén gyakori helye a RA ízületen kívüli megnyilvánulásainak, bár ez utóbbiak gyakran nem okoznak jelentős tüneteket.
A cytomegalovírus (CMV), más néven humán herpeszvírus 5, a Herpesviridae családba tartozó vírus. A CMV az enyhe tünetmentes fertőzéstől a súlyos, életminőséget rontó vírusos betegségekig többféle módon nyilvánulhat meg. Annak ellenére, hogy a CMV a születési rendellenességek és a fejlődési elmaradások vezető oka az Egyesült Államokban (megelőzve a Down-szindrómát és a velőcsőzáródási rendellenességeket), viszonylag kevés nőnek van tudomása a CMV veszélyeiről és arról, hogyan befolyásolhatja a terhességet. A CMV bármilyen korú és nemű egyént megfertőzhet, gyakran tünetmentesen. Az újszülöttek, akik immunszupprimáltak, valamint az immunszupprimált vagy terhes betegek különösen veszélyeztetettek a CMV súlyos szövődményei szempontjából.
Az onkoteamek mintájára hazánkban is alakultak ILD-teamek, melyek a különböző eredetű tüdőfibrózis/alveolitis gyors és pontos differenciáldiagnosztikáját és kezelését irányítják.
A reumatológiai betegségek legfőbb tünete a mozgásszervi fájdalom, ennek megfelelően a reumatológiai gyógyszeres terápia egyik legfontosabb törekvése a fájdalom és gyulladás csillapítása, optimális esetben megszüntetése.
Az interleukin-5 elleni monoklonális antitest, a mepolizumab (négyhetente 300 mg mepolizumab subcutan) felére csökkenti a fellángolások gyakoriságát hypereosinophilia szindróma esetén.
Polyangiitisszel járó eozinofil granulomatosisban az interleukin-5 elleni monoklonális antitest, a mepolizumab (négyhetente 300 mg mepolizumab subcutan) kedvezőbb hatású, mint a placebo. A mepolizumab kínálta előny mind a remisszió indukciójában, mind a fellángolások kivédésében megmutatkozik.