A szerző a szisztémás autoimmun kórképek és a daganatok összefüggéseit, valamint kapcsolatukat tárgyalja.

A cytomegalovírus (CMV), más néven humán herpeszvírus ^₅, a Herpesviridae családba tartozó vírus. A CMV az enyhe tünetmentes fertőzéstől a súlyos, életminőséget rontó vírusos betegségekig többféle módon nyilvánulhat meg. Annak ellenére, hogy a CMV a születési rendellenességek és a fejlődési elmaradások vezető oka az Egyesült Államokban (megelőzve a Down-szindrómát és a velőcsőzáródási rendellenességeket), viszonylag kevés nőnek van tudomása a CMV veszélyeiről és arról, hogyan befolyásolhatja a terhességet. A CMV bármilyen korú és nemű egyént megfertőzhet, gyakran tünetmentesen. Az újszülöttek, akik immunszupprimáltak, valamint az immunszupprimált vagy terhes betegek különösen veszélyeztetettek a CMV súlyos szövődményei szempontjából.

Az onkoteamek mintájára hazánkban is alakultak ILD-teamek, melyek a különböző eredetű tüdőfibrózis/alveolitis gyors és pontos differenciáldiagnosztikáját és kezelését irányítják.

A reumatológiai betegségek legfőbb tünete a mozgásszervi fájdalom, ennek megfelelően a reumatológiai gyógyszeres terápia egyik legfontosabb törekvése a fájdalom és gyulladás csillapítása, optimális esetben megszüntetése.

Az interleukin-5 elleni monoklonális antitest, a mepolizumab (négyhetente 300 mg mepolizumab subcutan) felére csökkenti a fellángolások gyakoriságát hypereosinophilia szindróma esetén.

Polyangiitisszel járó eozinofil granulomatosisban az interleukin-5 elleni monoklonális antitest, a mepolizumab (négyhetente 300 mg mepolizumab subcutan) kedvezőbb hatású, mint a placebo. A mepolizumab kínálta előny mind a remisszió indukciójában, mind a fellángolások kivédésében megmutatkozik.

A mepolizumab-kezelés a FIP1L1-PDGFRA-negatív hipereozinofil-szindrómás (HES) betegeknél, 52 héten át tartó folyamatos adagolás után is, kontrollálja a fellángolási rátát és az eozinofil számot. 

Az atópiás betegségek a gazdaságilag fejlett társadalmakban korunk egyik népbetegségének tekinthetők. A kórképek sokszínűsége számos diszciplina (tüdőgyógyászok, bőrgyógyászok, szemészek, fül-orr-gégészek, gyermekgyógyászok) közös összefogását kívánja meg mind a diagnosztika, mind a terápia terén. Az összetett és nagymértékű betegségteherrel való küzdelem a betegek, míg a kórképek kezelése az allergológusok mindennapi kihívásaihoz tartoznak. Jelen írás áttekintő és gondolatébresztő az atópiás betegségek természetéről és általános jellemzőiről.

A közepesen súlyos és súlyos atopiás dermatitis (AD) kezelése sok buktatót rejt azoknál a betegeknél, akik nem megfelelően reagálnak az első vonalbeli szisztémás terápiára.

Az atopiás dermatitis (AD) a gyermekek 5–20%-át érinti világszerte. Az AD gyakori klinikai jelei (pruritus, xerosis, lichenification stb.) jelentős mértékben befolyásolják az érintettek pszichés állapotát és élet minőségét is. Ez különösen igaz a gyermekkori AD eseteire.