A Parkinson-kór a második leggyakoribb neurodegeneratív betegség, mely évről-évre egyre nagyobb népegészségügyi és gazdasági terhet jelent a társadalmak számára. A betegségben számos motoros és nem-motoros tünet keveredik egymással, melyek jelentősen ronthatják a betegek és nem utolsósorban gondozóik életminőségét. A diagnózis mai napig elsődlegesen a motoros tünetek meglétén alapszik, habár bizonyos kiegészítő vizsgálatok a diagnosztikában segítségül lehetnek. A helyes diagnózis és a klinikai tünetek pontos ismerete az alapja a betegek megfelelő, hosszú távú és személyre szabott kezelésének.

A Parkinson-kór a második leggyakoribb degeneratív idegrendszeri betegség az Alzheimer-kór után. Társadalmi, gazdasági, szociális és emberi jelentősége folyamatosan növekszik. A betegszám rohamos emelkedése figyelmeztet arra, hogy a jövőben másképpen kell megítélnünk ezt a betegséget.

A demencia részben gyakorisága, részben krónikus volta mellett gondozói igénye miatt a XXI. század egyik legjelentősebb betegségcsoportja, „népbetegsége”. Prevalenciája a korral nő, 65 év felett 5 évente megduplázódik: 65 éves korban 1% körüli, 85 év felett 30%. Nőkben minden korcsoportban gyakoribb.

Egy népszerű, meghűlés elleni, cinkalapú homeopátiás szer nem csupán hatástalan, de a szaglás elvesztését is okozhatja.