Új feladatok az emberiség előtt Globálisan a múlt század nagy világgazdasági válságához vagy a világháborúk pusztításához mérhető, dollármilliárdos gazdasági károkat okozhat a klímaváltozás. Ez az egyik legfontosabb következtetése annak a tanulmánynak, amelyet Sir Nicholas Stern, a Világbank korábbi vezető közgazdásza készített a brit kormány felkérésére. Azt már régóta tudjuk, hogy a humán eredetű szén-dioxid-kibocsátás miatt a globális átlaghőmérséklet az ipari forradalom óta eltelt időszakban fél Celsius-fokkal emelkedett. Ha minden változatlanul marad, akkor a következő 50 évben 75 százalékos valószínűséggel további 2–3 fokkal emelkedik az átlaghőmérséklet. Hogy a növekedés eléri az 5 Celsius- fokot, annak esélye a becslések szerint mintegy 50 százalék. A klímaváltozással összefüggő jelenségek 2–3 Celsius-fokos átlaghőmérséklet-emelkedés esetén akár 3 százalékkal csökkenthetik a világ gazdasági termelését. Ha a növekedés eléri az 5 fokot, a globális termelés-visszaesés akár 10 százalék is lehet. A szegényebb országokban a helyzet ennél is drámaibban alakulhat. A legkedvezőtlenebb esetben a gazdasági kár elérheti a 20 százalékot is. Olvadó jég, eltűnő fajok A hőmérséklet-emelkedés egyik következménye, hogy a gleccserek és a sarkvidékek jégállományának olvadása megemeli az óceánok vizének szintjét, s emiatt legalább 200 millió embernek kell elhagynia lakóhelyét. Elsősorban Banglades és Vietnam van veszélyben. (Egyméteres tengerszint-emelkedés esetén Banglades ötöde víz alá kerülne). A tengerparti metropolisok közül Tokiót, New Yorkot, Kairót és Londont is áradat fenyegeti. A melegedés miatt az óceánok hőmérséklete is emelkedik, így több víz párolog el. A több vizet hozó, a korábbinál 5–10 százalékkal nagyobb sebességgel tomboló hurrikánok által az Egyesült Államokban okozott gazdasági és egyéb károk mértéke várhatóan megkétszereződik. Általánosságban is igaz, hogy mind gyakoribbak az extrém időjárási jelenségek – aszályok, felhőszakadások, tornádók. 2003-ban Európában a szokatlanul hosszan tartó kánikula miatt 35 ezer ember halt meg, a mezőgazdaságot 15 milliárd dollárnyi kár érte. A Stern-jelentés szerint ez a jelenség a század közepén mindennapossá válhat. A mezőgazdasági területeken, különösen Afrikában, egyre nehezebb lesz a gazdálkodás. (Akár háborúk törhetnek ki a víz birtoklásának jogáért.) A felmelegedés miatt az élőlények 40 százaléka a kipusztulás szélére kerül. Az üvegházhatás csökkentése A beszámoló szerint az atmoszférában jelenleg egymillió molekula közül 430 üvegházhatású gáz. (Az ipari forradalom előtt átlagosan 280 ilyen részecske volt az atmoszférában.) A jelenlegi növekedési ütem mellett 2050-re 550 szén-dioxid- és hozzá hasonló tulajdonságú részecske lesz kimutatható. Ám ha a gyorsan fejlődő országokban – elsősorban Kínában és Indiában – még intenzívebben fejlődnek a nagy energiaigényű iparágak és a közlekedés, akkor ezt a bizonyos 550 részecskehányadot már 2035-ben elérheti az atmoszféra. Ha az egymillió atmoszférarészecskére jutó szén-dioxid-arányt sikerül 450-nél megállítani, akkor még „50 százalék esély van arra”, hogy a globális átlaghőmérséklet legfeljebb 2 Celsius-fokkal haladja meg az ipari forradalom előtti szintet. Sir Nicholas szerint a tanulmány legfontosabb üzenete, hogy mindenképpen 450–550 között kellene maradnia az üvegházhatású gázok arányának. Ezt azonban csak úgy érheti el a világ, ha folyamatosan költ a szén-dioxid-kibocsátás visszafogására. Így 2050 körül a globális GDP egy százalékát erre a célra kellene fordítani. A neves közgazdász elismeri, hogy az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentése mai feladat, miközben a kedvező hatások csak 40–50 év múlva jelentkeznek. Ha azonban az emberiség kivár és csak 10–20 év múlva lép, annak hatása már csak az évszázad második felében, vagy még később lesz érzékelhető. A késlekedés költséges és mindanynyiunk számára veszélyeket hordoz – figyelmeztet Stern, aki nemcsak int, hanem megoldást is kínál. Stern szerint az embereket rá kell venni, hogy mellőzzék mindazon termékeket, amelyek előállítása súlyosan károsítja a környezetet – túl sok energiát igényel, miközben jelentős mennyiségű hulladék keletkezik. Globálisan növelni kell az energiafelhasználás hatékonyságát – házak szigetelésével, kisebb fogyasztású eszközökkel. Átformált fogyasztói szemlélet 2050-re a nem fosszilis eredetű energiahordozók felhasználási arányát 60 százalékra kell emelni. Stern a Világbank és más nemzetközi pénzintézetek bevonásával húszmilliárd dolláros alap létrehozását is javasolja, amely segíthetné a szegény országokat a klímaváltozáshoz köthető hatások kivédésében. Azért őket, mert a fejlődő országokat éri elsőként és a legerőteljesebben a klímaváltozás negatív hatása. A gazdag államok segítsége nélkül esélyük sincs a felkészülésre, a csapások elkerülésére. Brazília, Pápua-Új- Guinea és Costa Rica számára olyan fenntartható erdőgazdálkodást kellene meghonosítani, amely elejét venné a térség további erdőirtásainak.