Bérczi Viktor, a Semmelweis Egyetem Orvosi Képalkotó Klinika egyetemi tanára 2008 óta foglalkozik mióma-embolizációval, az nlc. kérdezte.

A pitvarfibrillációban alkalmazott direkt orális alvadásgátló szerek közötti választás fontos szempontja a nem kívánt ischaemiás vagy vérzéses események előfordulása. A referátum alapjául szolgáló vizsgálat adatai szerint e klinikai szituációban rivaroxaban mellett szignifikánsan magasabb az ilyen epizódok gyakorisága, az apixabannal összehasonlítva.

Pitvarfibrilláció és rosszindulatú daganatos betegség egyidejű fennállásakor különös körültekintést igényel az alvadásgátló szer megválasztása. Az ARISTOPHANES vizsgálat adatainak alcsoportelemzése szerint az e klinikai szituációban alkalmazott apixabankezelés csökkentette a stroke és szisztémás embolizáció, valamint a jelentős vérzések kockázatát a warfarinhoz képest, míg dabigatran és rivaroxaban alkalmazása esetén a warfarinéhoz hasonló kimeneteleket sikerült elérni. Apixaban szedése kapcsán kisebb arányban fordult elő stroke és szisztémás embolizáció, mint a dabigatrannal kezeltek között, a jelentős vérzések előfordulása tekintetében pedig az apixaban jobban teljesített, mint a rivaroxaban.

A gyermekkori stroke, bár ritka betegség, napjainkban is egyike azon gyermekneurológiai sürgősségi állapotoknak, amelyet a focalis neurológiai deficit tünetekkel akutan vizsgálatra kerülő gyermekek 10–25%-ánál diagnosztizálnak.

A minimál invazív esztétikai kezelések népszerűsége világszerte nő, és bár az injektálható töltőanyagok alkalmazása viszonylag biztonságosnak tekinthető, a szövődmények előfordulásával minden esetben számolnunk kell.

A májdaganatban szenvedő betegeknek a régióban elsőként nyújtanak terápiás lehetőséget az intervenciós radiológiai beavatkozások.

A perifériás érbetegségekkel kapcsolatos beavatkozásoknál a röntgenterhelés csökkentése mellett jelentősen javul a képminőség is.